A holland gyerekek csodálatosak: bicikliznek az utcákon, ülnek a szüleik biciklijének hátulján, hagelslag-ot esznek, nem aggódnak semmi miatt. Nem csoda, hogy a világ legboldogabb gyerekei közé tartoznak – de miért van ez? És miben különbözik a holland gyerekek nevelése az amerikai gyerekek nevelésétől?
HasonlóCikkeink
Gyakran elgondolkodom azon, milyen lehet Hollandiában felnőni a Georgia állambeli Atlanta helyett (egy déli város, amely a napfényről, a Coca-Coláról ismert, és a CNN és a Delta Air Lines otthona).
Milyen lehet egy olyan országban felnőni, ahol a csokoládéval szórt kenyér megszokott reggeli és palacsinta a vacsora. Ahol a gyerekek rengeteget bicikliznek naponta, otthonról a játszóterekre vagy a fagyizókba, nem beszélve a sok tehénről, birkáról és lóról, amit minden nap láthatnak.
Félreértés ne essék, nagyszerű gyerekkorom volt, de az, hogy egy másik országban éltem, rámutatott néhány különbségre, hogy más országokban hogyan nevelik a gyermekeket.
A holland gyerekek rendkívül boldogok ebben a furcsa kis országban, és számos gyermekjóléti tanulmányban az iparosodott nemzetek legboldogabb gyermekeinek tartják őket.
Az amerikai gyerekek esetében azonban a legtöbb mért mutató nagyon alacsony – elsősorban az egyenlőtlenségből és a rendkívül magas gyermekszegénységi rátából fakadóan (az Egyesült Államokban a gyerekek közel negyede a szegénységi küszöb alatt nő fel).
Amikor Hollandiába jöttem a mesterképzésem miatt, fogalmam sem volt arról, hogy a finom kulturális különbségek mekkora szerepet játszanak a nevelési elvekben, és mennyire különbözik a hollandiai gyermekkor a saját amerikai neveltetésemtől.
Íme 4 fontos dolog, amit észrevettem, miután néhány évig Hollandiában éltem:
1. A holland gyerekek felvilágosultak
Egy igazán konzervatív államban nőttem fel, katolikus iskolába jártam, ahol a legtöbb helyen még mindig tilos vasárnap alkoholt venni.
A szexuális nevelés abban merült ki, hogy a gyerekekben félelmet keltettek a nemi úton terjedő betegségek miatt, megbízhatatlannak nevezték a születésszabályozást, és mindenkinek meg kellett ígérnie, hogy tartózkodik a házasság előtti nemi élettől.
Ezzel szemben a hollandok a szexualitás iránti toleranciájukról ismertek – sőt, úgy tűnik, büszkék is rá. Jól bizonyítja ezt Amszterdam vöröslámpás negyede, a szuggesztív holland művészet és az ország elkötelezettsége a szexuális egyenlőség mellett.
A holland megközelítés a nyitottság, a gyakorlatiasság és a liberalizmus irányzata. Meggyőződésük, hogy a szexualitás az élet természetes velejárója. Gyakorlatiasak ebben is, és úgy gondolják, hogy az emberek úgyis élnek nemi életet, így megpróbálnak egy biztonságos, jól informált környezetet teremteni. A liberalizmus azt is biztosítja, hogy az embereknek joguk legyen azt csinálni a hálószobájukban, amit csak akarnak.
Sok amerikai gyerektől eltérően a holland gyerekek átfogó szexuális nevelésben részesülnek, amelyben a gyerekeket a szerelemről, a szexről és a kapcsolatokról is tanítják.
A szexuális felvilágosítással kapcsolatos holland hozzáállás sokkal fejlettebb, mint Amerikában. Mivel a hollandok nyitottan viszonyulnak a szexualitáshoz és a fogamzásgátláshoz, itt a legalacsonyabb a tinédzserkori terhességek, abortuszok és a nemi úton terjedő betegségek száma.
Az Egyesült Államokban nemcsak rendkívül magas a tinédzserek terhességének aránya, de az Egyesült Államokban a terhességek közel fele nem szándékos vagy nem tervezett – ami súlyos negatív hatással lehet a felkészületlen anyákra és gyermekeikre.
Amerikában még mindig nem tisztázták, hogy elfogadható-e a születésszabályozás fedezésére vonatkozó egészségügyi biztosítás. Hollandiában azonban a szexualitással kapcsolatos nyitottság és a fogamzásgátlás könnyű elérhetősége segít a hollandoknak családi életük megtervezésében és a gyermekvállalásában, amikor késznek érzik magukat.
Míg a holland szülők megengedik a tinédzsereknek, hogy együtt töltsék az éjszakát, és még a fogamzásgátlást is biztosítják a párnak, az amerikai hozzáállás határozottan távol áll ettől. Jól tükrözi ezt a „Cleaning this Gun” című amerikai country dal, amelyben egy amerikai apa lényegében azt mondja az udvarlónak, hogy ha érdekel a lányom, akkor „a fegyveremmel a kezemben figyellek benneteket”.
2. Gyermekvállalás Hollandiában
A holland nők közel negyede otthon szül, szülésznő felügyelete mellett. A szülés során nyújtott segítségen túl a holland szülésznők terhesgondozást és tanácsadást is nyújtanak.
Megdöbbentem, amikor először hallottam, hogy Hollandiában még mindig gyakori az otthonszülés. Az emberek többsége azonban a kórháztól 15 percen belül él, így az otthonszülés legkisebb szövődménye esetén tényleg csak percekre van a kórház.
Szülés után akár otthon, akár kórházban a nők jogosultak a szülési ellátásra (ami luxusnak számít az Egyesült Államokban). Egy képzett nővér biztosítja a kraamzorg-ot (szülés utáni gondozást) azoknak, akik a holland egészségügyi rendszerben szülnek.
A kismama ápolónő tanácsokkal, egészségügyi ellenőrzésekkel segíti az újszülöttek gondozását, és még a háztartási munkákban is segít, mint például a mosás és a főzés. Wat leuk!
Az Egyesült Államokban a legtöbb nő kórházban szül, ahol orvosok segítik a szülést. És bár az orvosok segíthetnek bizonyos terhesgondozásban és magában a szülésben, a szülés utáni gondozás már nem biztosított.
Ezenkívül az Egyesült Államok azon kevés országok közé tartozik, ahol nem kötelező a munkáltatónak a fizetett szülési szabadság kiadása.
3. Játék helyett házi feladat
Egy másik különbség a holland és az amerikai gyerekek között a játék. Hollandiában a játékot ösztönzik, és a gyermekkori fejlődés fontos részének tekintik.
Ez a hozzáállás nyilvánvaló a játszóterek, állatsimogatók és más gyermekek számára kialakított helyek végtelen mennyisége alapján. Arról nem is beszélve, hogy a holland gyerekek rengeteget játszanak a szabadban, amikor csak tehetik kerékpároznak, rollereznek, görkorcsolyáznak stb.
Bár a tankötelezettség 5 éves kortól kezdődik, a holland négyévesek több mint 95%-a kisgyermekkori oktatásban vesz részt, a két és fél-három éves gyerekek 63%-a pedig valamilyen játszócsoportba jár.
A játékon keresztül a gyerekek megtanulják, hogyan reagáljanak különböző szituációkban, konfrontációkban és más helyzetekben. A holland gyerekeket arra ösztönzik, hogy játékkal és társaságban töltsenek minél több időt.
3. A laza holland szülők
Több órányi játék után a holland szülői mantra alapelvei a rust (pihenés), a regelmaat (rendszeresség) és a reinheid (tisztaság). Ezek az elvek jelentősen eltérnek az amerikai családok életében.
A három R betartásával a holland szülők stabil környezetet teremtenek a gyermekek számára. A gyerekeknek sok alvásra, napi rutinra és tisztaságra van szükségük, hogy elkerüljék a káros kórokozókat és betegségeket.
Ahelyett, hogy abból indulnának ki, hogy a gyermek akkor fog aludni, amikor fáradt vagy nem tudta átaludni az éjszakát, a holland szülők egyszerűen betartják a szokásos lefekvésidőt. Megteremtik a napi ritmust és ezzel a biztonságot.
Ez drasztikusan eltér az amerikai neveléstől, amely szerint a kognitív fejlődés és teljesítmény fokozás érdekében a gyermekeket folyamatosan stimulálni kell. Gondoljunk csak a „helikopterszülőkre”, akik a gyermekeiknek sok tanórán kívüli tevékenységet szerveznek, miközben kényszerítik őket, hogy jó jegyeket szerezzenek az iskolában.
Ezzel szemben a holland szülők kevésbé foglalkoznak azzal, hogy gyermekeik jól szerepeljenek az iskolában, és sokkal inkább az általános boldogságuk és jólétük a fontos.
4. Állami támogatások a holland gyerekek és családok számára
A hollandiai szociálpolitika tanulmányozása rámutatott az ország családok iránti elkötelezettségére. Amerikában ezt a témát inkább a magánszektorra bízzák.
A holland kormány megpróbálja összeegyeztetni a munka, a magánélet és a családi felelősség követelményeit. Az olyan támogatások, mint a fizetett szülési szabadság és a gyermekellátási segélyek az Egyesült Államokban nem jellemzőek, és nem követelik meg a munkáltatóktól sem.
Hollandiában annyira fontos a családpolitika, hogy létrehozták a Gyermekbarát Városok Hálózatát is, ahol a városok helyi kezdeményezésekkel versenyeznek a gyermekek jogainak és érdekeinek előmozdítása érdekében.
Kezdeményezéseik egyik példája, hogy a lakóterületek 3%-át játszótereknek, homokozóknak stb. szentelik.
A kormány gyakran együttműködik a Holland Nemzeti Ifjúsági Tanáccsal is, amely több mint 30 gyermekszervezetből áll, amelyek a gyermekek jogaiért szólalnak fel, és ösztönzik a fiatalok részvételét a helyi politikában.
Ha még mindig nem hiszed el, hogy az Egyesült Államokban mennyire máshogy mennek a dolgok, a következő tény biztosan meglepő lesz: Szomálián kívül az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely nem írta alá az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét.
Amerika nem igazán követi a társadalom- és családpolitikai fejlesztéseket, és sokan úgy vélik, hogy a családpolitika alkotmányellenes kormányzati beavatkozás a családok magánéletébe.
Miután láttuk a születésszabályozás Obamacare-be való beépítésének zűrzavarát, az sem elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Államokban a fizetett szülési szabadságról szóló vita (ahogy más 163 országban létezik) a Kongresszus teljes összeomlásához vezethet.
Nyilván soha nem fogom megtudni, hogy boldogabb gyerekkorom lett volna Hollandiában vagy nem. Valószínűleg halkabban beszélnék az éttermekben és lennének alapvető ismereteim a tengerparti homokgátak építéséről is.
Kétségtelenül jobban tudnék biciklizni, nem csak egy nyelvet beszélnék, és teljes mértékben elfogadnám a sült krumplit, mint vacsoralehetőséget. De boldogabb lennék? Geen idee. (fogalmam sincs)
