Örömmel olvassuk mostanában a fokozatos nyitással kapcsolatos híreket, de az innovatív hollandoknak már eddig is volt néhány próbálkozása arra vonatkozóan, hogyan is lehetne ezt biztonságosan megoldani. Amikor idén áprilisban egyszercsak felröppent a hír, hogy Hollandia több száz helyszínt megnyit a látogatók előtt, ahová próbajelleggel be lehet majd jutni, én egy számomra kihagyhatatlan, ikonikus helyszínt, a Keukenhofot választottam a látogatáshoz. Ám amíg a QR-kódunkat becsippantották és végre bemehettünk a kapun, még várt ránk néhány kihívás.
Hirtelen nyitás
Számomra meglepő hirtelenséggel jött a próbanyitás híre, előtte nem hallottam róla, hogy ilyen konkrét tervek lennének, legalábbis, ami a turisztikai helyszíneket illeti. Már aznap jöttek mindenfelől az üzenetek az érdeklődőktől és az idegenvezető-kollégáktól, hogy mi is a helyzet. Mi itthon este villámgyorsan eldöntöttük, hogy megpróbálunk bejutni a két nappal azután nyíló Keukenhofba, mert már igen komoly tulipánelvonási tüneteim voltak. Rögtön lefoglaltunk egy tesztidőpontot Almerében, illetve megvettük a belépőjegyet a tulipánparkba.
Almere másik csücskében volt a tesztutca, ami nem egyezik meg a GGD teszthelyszínével és a teszt sem PCR, hanem gyorsteszt volt. A holland közösségi médiás fórumokon nagyon sokféle és sokszor helytelen információt lehetett olvasni, míg kiderült, hogy a tesztet egy, a kormány által megbízott cég intézi és a PCR-teszthez hasonlóan ingyenes lesz. Megkerestük hát a tesztutcát, de alig találtuk meg. A megadott címen elhagyatottnak látszott konténerépületek álltak, csak egy tábla jelezte, hogy hol kell nekünk behajtani, ott viszont a parkolónál semmit sem láttunk. Mikor megálltunk, egy A4-es, kézzel írott papír volt kifüggesztve a konténer ajtajára: „Ingang teststraat”. Erről titokban készítettem egy fotót, bent már nem volt szabad.
„Gondoljon valami szépre, kedves”
Nem túl nagy bizalommal nyitottunk be, de odabent szép tiszta és már-már futurisztikus környezet fogadott. Kékes megvilágításban úszott a helyiség, ahol egymás után szépen kialakított fülkék voltak. Belépéskor ellenőrizték az útlevelemet és a foglalást, majd odavezettek az egyik fülkéhez. Mindegyik fülkében volt két szék és egy asztal, valamint egy behúzható függöny. Néhány perc várakozás után meg is érkezett egy idősebb asszisztens hölgy, aki nagyon kedves volt és elmagyarázta a gyorsteszt működését. Szépen elhelyezte a kellékeit az asztalon, én pedig rákészültem az enyhe kellemetlenségre, amit a PCR-tesztnél már korábban megtapasztaltam. Ehhez képest azonban itt egy hajlékony pálcikát használtak, amely sokkal mélyebbre ment, nekem pedig már folyt a könnyem, de ahogy a hölgy is mondogatta nekem közben: „Mindjárt vége, gondoljon arra, kedves, hogy milyen jó kis helyre mehet majd ezután!” Én próbáltam a Keukenhofot vizualizálni, míg ő mondogatta, hogy ne húzzam hátra a fejemet, mert akkor meg fogja karcolni a nyálkahártyát, és ha még sok helyre akarok elmenni, akkor a sok-sok karc után „már orrom se lesz”. Itt elgondolkodtam, hogy ez a tesztelgetés társadalmi szinten meddig lesz így kivitelezhető, de kételyeimet gyorsan elhessegettem és csak a „végre-végre” Keukenhof-látogatásomra gondoltam.
Van kód, nincs kód
A teszt levétele után néhány órával jött a negatív eredmény, de az e-mail hiányos volt, nem volt benne a kód, valamint az állítólagos applikációt sem találtuk sehol a letöltéshez. Végül meglett az app – azt olvastuk, hogy ehhez a kormány egy ideiglenes törvénymódosításon dolgozott (‘Tijdelijke wet testbewijzen covid-19’), hiszen elméletben nem tehetnék kötelezővé a tesztelést a belépés feltételeként. Néhány óra múlva megérkezett még egy e-mail, amelyben már benne volt a kód, ezt kellett beolvastatni az applikációba, amelyet azután másnap reggel a Keukenhof kapujában becsippantottak.
Most különösen hatalmas élmény volt a látogatás, pedig szebb időkben szinte naponta járok ide csoportokkal. Ennek örömére a Facebook-oldalamon élőben be is jelentkeztem, amelyet már sokan megnéztek, és így egy kicsit ők is bejutottak velem erre az addig lehetetlennek tűnő helyszínre.
Örültem neki, hogy rendelkezésünkre állt ez a lehetőség, de azért remélem, hogy a mostani „stappenplan” (fokozatos nyitási terv) az ígéretekhez híven már szélesebb körben is elérhetővé teszi a holland kulturális helyszínek látogatását.
