A magyar fiatalok többsége még most is a munka, jobb fizetések és lehetőségek miatt szeretne külföldön élni. Viszont egyre nagyobb azok aránya, akiket a szíve húz külföldre, köszönhetően az internetes kapcsolatoknak. Bizony előfordul, hogy ezek a barátságok komolyabbra fordulhatnak, akár párkapcsolat is lehet belőlük. Kétségtelen, hogy a szerelem az egyik legcsodálatosabb érzés, vannak, akiknél az egyik legkomolyabb hajtóerő, de csak a szerelem miatt (vagy fogalmazzunk úgy, hogy a szerelem a fő motiválóerő) kiutazni külföldre, rendkívül veszélyes.
Még csak nem is arra gondolok, amikor a külföldön élő személy leígéri még a csillagos eget is, és amikor ott tartana a dolog, hogy a gyakorlatban is lehozhatná, akkor cserben hagy, és ott maradunk minden nélkül. Tételezzük fel, hogy a szerelem mindkét fél részéről valós, és nagy intenzitású. Így is komoly veszélyeket rejt, ha a szerelem a legfőbb ok arra, hogy külföldre utazunk. Ennek három fő oka van.
- Két ember akármennyire is szeresse egymást, nagyon fontos, hogy megadják egymásnak a függetlenségüket, biztosítsák a személyes életterüket. Az internetes barátságok többsége azáltal köttetik, hogy a hobbink által egy közösségbe kerülünk (például Facebook csoportban, Reddit közösségben, Discord szerveren). Ha egy itteni barátság fordul komolyra, jó eséllyel a közös hobbi még inkább összeköti a két embert, de fontos ilyenkor is tudni, hogy két ember ettől sem válik eggyé. Mindkettőnek megvan a saját hobbija, saját maga kis rituáléja, “szertartása”, ami neki fontos, ami által szintén kiteljesedhet, ezeket is fontos számára biztosítani.
- Komoly nyomás lehet a párunknak, ha ő is tudja, hogy ő a fő oka annak, hogy külföldre költöztünk. Ilyenkor sokkal inkább egymásra vannak utalva a felek, ami szintén sérti a függetlenséget.
- Ha a párkapcsolat olyan szinten zátonyra fut, hogy szakítás lesz a vége, akkor az egyébként is nagyon fájó szerelmi bánatot ott sokkal intenzívebben élhetjük meg, hiszen nemcsak a veszteséget éljük meg, hanem elveszítjük azt az embert, akire úgy építettük a jövőnket, hogy nincs senki más, akit ismerünk, aki segíthet. Még akkor is nagyon súlyos dolog a szerelmi bánat, ha azt a lakóhelyünkön, egy biztos közegben éljük meg, de az külön megnehezíti a szakítást, ha egy ismeretlen helyen éljük meg azt.
Aki túl van már több szerelmi csalódáson, azt a helyére tette, új életet kezdett érzelmileg, és a következő szerelmet is hasonló intenzitással éli meg, mint a korábbiakat, az hamar rájön arra, hogy mekkora hazugság a szerelmes dalokban olvasható “You’re the only one” és hasonló színvonalú szövegek. Ha tanultunk a múltban elkövetett hibáinkból, az sokat segít, hogy nemcsak a szerelmi életünket, de a lehetőségeinket is józanul átlássuk, ezáltal nagyobb eséllyel lesz a párkapcsolat is hosszútávú. És legalább ennyire fontos, hogy legyen még valami, ami hasonló motivációval bír, mint a szerelem. Ez lehet itt is a munka, jobb megélhetés, de az is sokat segít rajtunk, ha minél több emberrel ismerkedünk, kötünk barátságot. Nem utolsósorban nagyban hozzájárul ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat Hollandiában, ha hollandokkal ismerkedünk, barátkozunk.
Ha meg tudjuk adni a párunknak a függetlenséget, és jól érezzük magunkat egyedül is, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kapcsolat hosszútávú legyen, ideális esetben akár élethosszig tartson. Az egyik sarkalatos pont az, hogy jól érezzük magunkat egyedül is. Azt gondolom, hogy ezt többek között akkor érezhetjük, ha biztosnak érezzük a párunk szerelmét. De hogy mikor érezzük azt biztosnak, az függ az egyéni személyiségszerkezettől, illetve a múltban megélt élményektől. Sokan azért nem tudják megadni a párjuknak a függetlenséget, és válnak társfüggővé, mert nem ideális családi körben nőttek fel. Ennek oka lehet a csonka család, vagy bántalmazó szülők. És ha a gyerek nem kapja meg az ideális szeretetet, mely az egészséges mentális fejlődéshez szükséges, azt felnőttkorában a párkapcsolatában fogja keresni (“jobb” esetben… de bőven van arra is példa, amikor a bántalmazó szülő után, a párja is bántalmazó lesz), ez pedig sok esetben társfüggőséghez vezet. Ezeket fontos – akár szakember segítségével – a helyére tenni, hogy ne az legyen, hogy egy konkrét esetet mondjak, ha a párunk megígérte, hogy 16 órára hazaér, akkor rátelefonálunk 16:02-kor, hogy hol van már, amikor hazaígérkezett. A függetlenség sok esetben egyenlő a bizalommal, és kevés dolog mérgezi jobban a párkapcsolatot, mint a bizalmatlanság.
Érdemes azt a kérdést is feszegetni, hogy mennyit bír el egy párkapcsolat? Ez is szintén egyéni értékrend kérdése, hogy ki mennyit visel el egy párkapcsolatban. Sokan vannak úgy, hogy egy idegentől, vagy attól, akit kevésbé kedvelnek, a kisebb hibákat sem tolerálják, de aki a szívüknek kedves, akár fát is vághat a hátukon, ugyanúgy imádja őt. Egyetértek azzal a nézettel, amikor pszichológusok elemzik a magas válási arányt, hogy a párkapcsolat nagyja menthető lenne, ha a felek dolgoznának rajta. Én is arra ösztönöznék mindenkit, aki párkapcsolati krízisben van, hogy tegyenek egy próbát, és mentsék meg a kapcsolatukat, mert sok esetben azzal is megoldható a probléma, ha leülnek megbeszélni a problémákat, vagy egy párterapeutától segítséget kérnek. De nagyon fontos ilyenkor, hogy legyünk éberek, és ha úgy érezzük, hogy ez végképp nem fog menni, merjünk kilépni a kapcsolatból.
És ez az, amit egy külföldön élő nehezebben lép meg, a már fentebb említett okból kifolyólag. Hiszen elveszett az az ember, akivel egy idegen közegben terveztük a jövőnket. Ezért is nagyon fontos, hogy alakítsunk ki magunknak egy olyan életet Hollandiában, ami a párunktól független, általa is ki tudunk teljesedni, mert így könnyebb lesz új életet kezdeni. Ha nagyon szerettük azt, akivel végül megszakadt a kapcsolat, a szerelmi bánat elkerülhetetlen. Biztosak lehetünk abban, hogy még ha tagadjuk is, a többedik szerelmi csalódás is ugyanannyira kínzó és kegyetlen érzés. A különbség annyi, hogy gyorsabban túl lehetünk rajta. És külön kiemelném a lehetünk szót. Óriási hazugságnak tartom azt a közmondást, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Azt gondolom, hogy ez a következőképp lenne igaz: “Ami nem öl meg, az megerősíthet.” Fontos tudni, hogy a krízis, valójában egy próbatétel. Ott mérettetik meg igazán a mentális erőnk. Ha mindenki egyaránt megerősödne a nehézségek után, nem lennének frusztrált emberek a világban. Ezzel szemben az az igazság, hogy sok olyan embert látni (Magyarországon is szép számmal…) akiket a kudarcai, krízisei megkeseredetté tették. Elég csak az arcokat megnézni, de még rosszabb, ha valaki verbálisan is kifejezésre juttatja a frusztrációját. Azt pedig egyenesen gyűlöletesnek tartom, amikor a másikra mutogat, hogy neki milyen könnyű, és hogy ő mennyit szenvedett életében.
Emiatt fontos, hogy megtanuljuk a szerelmi bánatot jól kezelni, és a lehetőségekhez mérten a lehető leghamarabb új életet kezdeni. Ha nem megy, ne szégyelljük szakember segítségét kérni. Köszönhetően annak, hogy az utóbbi 1-2 évtizedben jelentősen megnőtt a különböző pszichológiai témájú könyvek, cikkek mennyisége, és ma már egyáltalán nem szégyen pszichológus segítségét kérni. Ha bátran szembenézünk azzal, hogy miért annyira nehéz továbblépni a szerelmi bánatból, és dolgozunk rajta, megadjuk magunknak az esélyt arra, hogy a jövőben egy ténylegesen ideális párkapcsolatban éljünk.
