Lassan a finishben vagyunk, elérkezett az utolsó három hónap. Mint ahogyan eddig is, végigvesszük, mik is a kötelező vizsgálatok és mik történnek ezekben az utolsó hetekben.
Nos, alapvetően a 20. heti nagy ultrahang után már csak a 35. héten végeznek egy ultrahangot, amivel megnézik, hogy minden rendben van-e a babával, be van-e fordulva fejjel lefelé. Ezt alapból kézzel, a szülésznők is megállapítják minden látogatás alkalmával a 32. héttől kezdve.
A szülésznőkkel a végefelé sűrűbben találkozunk, a szokásos vérnyomásmérést és a baba szívhangjának hallgatását végzik el. Érdeklődnek, hogyan érezzük magunkat, illetve minden felmerülő kérdésre válaszolnak.
A 35. hét körül egy otthoni vizitre jött ki nálunk az egyik szülésznő – bár ahogy hallom, ez nem minden praxisban történik meg. Átbeszéltük a szüléstervünket, amit ekkorra már úgy nagyjából ki kellett találnunk. Ehhez kaptunk alapkérdéseket, mint például, hogy ki lesz benn a szülésnél, hogyan képzeljük el az egészet, ki visz be a kórházba/szülőotthonba (amennyiben ott szeretnénk szülni). Itt igazából mindent bele lehet írni, ami számunkra fontos a szüléssel kapcsolatban.
A harmadik trimeszterben a gyermekágyas nővér is kijön egyszer látogatóba. Megismerkedünk, beszélgetünk, elmondja, mire számíthatunk, gondolkozzunk rajta, hogy mi mit hogyan szeretnénk. Alapvetően a szülés utáni egy hét dolgairól esik szó.
Fontos megemlítenem még, hogy mi a helyzet munka téren. Alapvetően ekkorra már azért bejelentettük a munkaadónknak, hogy kisbabát várunk, hogy gondoskodjanak majd a helyettesítésről, amíg mi otthon leszünk. 16 hét áll rendelkezésünkre, és ezt úgy vesszük ki, ahogy szeretnénk – természetesen a főnökkel egyeztetve. Én négy hetet előtte és 12 hetet szülés után terveztem be, illetve még egy plusz hét szabit kivettem, így a 35. hétig dolgoztam. Érdekes, hogy erre az egész időre nem csökkentett, hanem teljes fizetést kaptam. Elég rövid ez a 16 hét szülési szabadság az otthoni 2-3 évhez képest. Valahogy a kettő között lenne az ideális, de sajnos ez nem kívánságműsor. Fontos, hogy egyeztessünk a munkaadóval, hogy képzeljük ezt az időszakot, szeretnénk-e a 16 hét után meghosszabbítani a szabadságot. Erre van lehetőség, viszont ez már fizetés nélküli opció – ouderschapsverlof néven kereshetünk rá.
És akkor a végére talán az egyik legfontosabb, ami ugyan nem Hollandia specifikus: az, hogy ki hogyan készül a nagy napra. Mi szoptatási felkészítőn vettünk először részt (24. háttől lehetett), majd később a 32. hét körül szülésfelkészítőn. Több lehetőségünk van magyarul is részt venni ilyesmin Hollandián belül is. Mi a Calendula Yoga által, Olti Dórival készültünk, s amennyire lehetett, felkészültünk a kisfiunk érkezésére. Bár nyilván a szülés sokféle kimenetelű lehet, talán az egyik legfontosabb, hogy el tudjuk magunkat engedni, átadni az eseményeknek és félelem nélkül várni az időt amikor beindul a folyamat. A tanfolyamon végigmentünk a különböző fázisokon, légzőtechnikákat és vajúdópózokat sajátítottunk el, beszélgettünk sokat és egy picit hangolódtunk. Őszintén ajánlom mindenkinek őt, de igazából bárkivel is készül a leendő apuka-anyuka, úgy gondolom, biztosan jó kezekbe kerül.
Visszagondolva a 9 hónapra, egy csodálatos várandósságom volt. Az egyetlen diszkomfort, amit ki tudnék emelni, az a 8-9. hónapban a megnövekedett mellékhelység-látogatások száma. A végefelé már csak a lakásunk egy kilóméteres sugarában róttam a napi sétaköreimet. Azt hiszem, erről nem kell beszámolnom, mert talán minden kismamára igaz. Egy kis szoktatás a szülés utáni időszakra, hogy nem bírja az ember már átaludni felkelés nélkül az éjszakákat.
A babakelengye listáról a legfontosabbak beszerezve. Ruhák, textilpelusok, ágyneműk mosva és vasalva. (Bevallom, hogy azóta a temérdek szabadidőnket nem a vasalással ütjük el.) Minden készen áll a nagy találkozásra 🙂
Nektek hogy telt az utolsó 3 hónap? Milyen várandósságotok van/volt? Hogyan készültetek fel a szülésre? Mi volt a legjobb és legnehezebb ezekben a hónapokban?
