A közösségi jog szabályainak alkalmazása a családtámogatás területén
Az Európai Unió céljaként megfogalmazott négy szabadságelvet – az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlását – az alapító szerződés tartalmazza. A Római Szerződésben a dolgozóknak és az önálló vállalkozóknak, valamint családtagjaiknak biztosított mozgás szabadsága sokat veszítene hatásából, ha e jogok gyakorlása közben ezeknek a személyeknek kockáztatniuk kellene szociális ellátásaikat.
Az Európai Unióban a tagállamok szociális védelmi rendszerei nem harmonizáltak, vagyis a jogosultság feltételeiről, az ellátások köréről, azok színvonaláról, illetve a finanszírozási forrásokról, a jogosultság mértékéről a tagállamok szabadon döntenek. E szuverenitásukról a tagállamok nem kívánnak lemondani, és a gyakorlat azt mutatja, hogy szigorúan ragaszkodnak a hagyományokon alapuló jogintézményeikhez. A harmonizáció helyett tehát a szociális biztonság területén a koordináció elve érvényesül.
A szociális védelem a legszélesebb értelemben használt fogalom, amely felölel minden olyan juttatást, amelyet a személy az adott tagállamban alanyi jogon, illetve járulékfizetésére vagy szociális helyzetére tekintettel megkaphat. Ezen belül megkülönböztetünk szociális biztonsági ellátásokat, valamint szociális segítségnyújtáshoz kapcsolódó ellátásokat.
A szociális biztonsági ellátások az aktív gazdasági tevékenységet folytató személyek meghatározott kockázatok elleni védelmét szolgáló ellátásokat jelentik. A szociális biztonsági ellátások meghatározó jellemzője, hogy a kereső tevékenységhez, a gazdasági aktivitáshoz kapcsolódnak, céljuk pedig az, hogy a gazdasági szempontból aktív, kereső tevékenységet folytató, illetve munkanélküli/álláskeresési járadékban részesülő, vagy korábban keresőtevékenységet folytatott személyek (nyugellátásban részesülők) családtagjaikkal együtt védelemben részesüljenek bizonyos kockázati tényezők ellen. A nemzetközi gyakorlat a gyermekekről történő gondoskodást ilyen védelmet igénylő kockázati tényezőként értékeli.
Kik jogosultak a magyar jog szerint családi ellátásokra?
Az Európai Unióhoz 2004. május 1. napján történt csatlakozással Magyarországon is kötelezően alkalmazandó az Európai Unió joga, ebből következően az EU más tagállamaiban munkát vállaló személyek a munkavállalás helye szerinti tagállamból jogosultak lehetnek családi ellátásokra, illetve másik tagállam állampolgára is részesülhet családi ellátásban a Magyar Köztársaság területén.
Az unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK rendelet egyenlő bánásmódról szóló rendelkezése értelmében a szociális törvények személyi hatálya minden, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyre kiterjed, amennyiben a szabad mozgás és tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja. Ennek megfelelően a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) személyi hatálya kiterjed a magyar állampolgárokon és a bevándorolt, illetve letelepedett jogállású személyeken kívül a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (Szmtv.) szerinti szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező azon személyre is, aki az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik.
A fentiek értelmében EGT-állampolgár, valamint EGT-állampolgár harmadik országbeli családtagja – biztosítási viszony létesítésétől függetlenül – jogosult lehet családtámogatási ellátásokra, amennyiben tartózkodási joggal (előbbi regisztrációs igazolással, utóbbi tartózkodási kártyával, vagy mindkét személyi kör állandó tartózkodási kártyával) és bejelentett lakcímmel rendelkezik, és esetében a Cst. egyéb jogosultsági feltételei is fennállnak.
Azt, hogy mely tagállamból részesül egy család ellátásban, jogszabály rendezi – közigazgatási eljárás keretében kerül meghatározásra az, hogy az adott tagállam rendelkezik-e elsődlegesen joghatósággal a családi ellátások folyósítására -, tehát sohasem az ügyfél döntése határozza meg azt, hogy mely tagállam folyósít ellátást a részére.
A Cst. személyi hatálya a fent ismertetetteken túl kiterjed a szociális biztonsági rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre is, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv-ben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja és itt bejelentett lakóhellyel rendelkezik.
EGT-állampolgárok esetében – figyelemmel az 1408/71/EGK rendelet 1. cikk l-p pontjában foglaltakra, valamint az egyenlő bánásmódról szóló 3. cikk (1) bekezdésére, továbbá 2004/38/EK irányelv rendelkezéseire – a családi ellátások megállapításánál elsősorban a biztosítási elv érvényesül. A biztosítási elv és a területi elv ütközése esetében elsődlegesen a biztosítási elv alkalmazandó. Amennyiben erre nincs lehetőség – illetve nem alkalmazható -, a területi elv szerint (tehát lakó- vagy tartózkodási hely alapján) kell az illetékes hatóságról, valamint a családi ellátások megállapításáról rendelkezni.
Amennyiben az ügyfél férje/felesége/élettársa (a másik szülő) az Európai Unió valamely Magyarországon kívüli tagállamában munkavállaló vagy egyéni vállalkozó, az ügyfél maga pedig a Magyar Köztársaság területén rendelkezik biztosítási viszonnyal, és a család Magyarország területén tartózkodik életvitelszerűen, Magyarország az elsődlegesen joghatósággal rendelkező tagállam a családi ellátások folyósítására. Minden olyan családi ellátás (családi pótlék, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás) megállapítható az ügyfél részére, amelyek vonatkozásában a hazai jogszabályok szerinti jogosultsági feltételek fennállnak. Amennyiben az ügyfél Magyarországról még nem részesül családi ellátásban gyermekére/gyermekeire tekintettel, igényét – az osztrák vonatkozású ügyeket kivéve – a Magyar Államkincstár Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához terjesztheti elő. Ausztriában történő munkavállalás, illetve osztrák hatóságot érintő ügyek esetében a Magyar Államkincstár Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága jár el.
Amennyiben az ügyfél férje/felesége/élettársa (a másik szülő) olyan Magyarországon kívüli EGT-tagállamban munkavállaló, ahol a családi ellátások összege a magyarországi ellátások összegét meghaladja, a család a tagállami és a magyar ellátás összege közötti különbözetre lehet jogosult. A különbözet megfizetését abban a Magyarországon kívüli EGT-tagállamban kell a férjnek/feleségnek/élettársnak (a másik szülőnek) évente kérelmeznie, amelynek területén ő munkavállaló/egyéni vállalkozó (előfordul, hogy egy tagállam több hatóságától lehetnek jogosultak különbözetre, ebben az estben mindegyik hatósághoz kérelmet kell előterjeszteni). Az eljárás során a tagállami hatóság E 411 jelű formanyomtatványon kér adatokat a Magyar Államkincstártól arra vonatkozóan, hogy a gyermekek után az ügyfél mely családi ellátásokban, milyen időtartamra és milyen összegben részesült, illetve adatot szükséges szolgáltatni az ügyfél magyarországi biztosítási jogviszonyáról. Abban az esetben, ha az illetékes tagállami hatóság a nyomtatványt üresen az ügyfél részére átadja, ügyelni kell arra, hogy a nyomtatvány 5. pontjába a hatóság pecsétnyomatot helyezzen el, és e helyen dátum és aláírás is szerepeljen. A nyomtatványnak kizárólag az “A” részét szabad kitölteni, és ezt követően – ha azt a tagállami hatóság nem teszi meg – az ügyfélnek kell eljuttatnia a Magyar Államkincstár részére. Akár a tagállami hatóság, akár az ügyfél küldte el az Államkincstár részére a nyomtatványt, a kért adatszolgáltatás (az E 411 nyomtatvány “B” részének kitöltésével) az adatkérő tagállami hatóság részére történik meg.
Amennyiben az ügyfél valamely Magyarországon kívüli EGT-tagállam területén munkavállaló vagy egyéni vállalkozó és gyermekét egyedül neveli, a munkavállalásának helye szerinti tagállam rendelkezik elsődleges joghatósággal a családi ellátások fizetésére (akár e tagállam területén, akár Magyarországon tartózkodnak a gyermekkel életvitelszerűen).
Kinek járhat kiegészítés?
Magyarországi biztosítási viszony hiányában, illetve akkor, ha a család valamely Magyarországon kívüli EGT-tagállam területén él életvitelszerűen, ez utóbbi tagállam rendelkezik elsődleges joghatósággal a családi ellátások fizetésére. Ebben az esetben a magyar hatóságok által korábban már megállapított ellátások folyósításának felfüggesztéséről kell rendelkezni. Amennyiben a magyar jogszabályok szerint járó ellátások összege meghaladná e másik (elsődleges joghatósággal rendelkező) tagállam által fizetett családi ellátás összegét, a különbözetet a Magyar Államkincstár évente egyszer – kérelemre – fizeti meg az ügyfél részére.
