Globális szerelmek
Az országhatárokon átívelő párkapcsolatok a gyorsabb és olcsóbb közlekedés hatására a fizikai távolság lecsökkenésének, valamint az interneten a közösségi média széles körű használatának köszönhetően a virtuális távolság lerövidülésének egyik eredménye.
Életünk egyre globálisabbá és dinamikusabbá válik ebben a modern világban. Elég, ha például az EU Erasmus és Leonardo projektjeire gondolunk, amelyek a nemzetközi cserediák programot támogatják, vagy épp a gazdasági válságra, amely sok munkavállalót arra kényszerít, hogy elhagyja saját hazáját.
Mindezek a jelenségek központi szerepet játszanak a világban való mozgásunk és ebből következően a szerelmi kapcsolataink befolyásolásában is.
A vonzás törvénye
Minket, embereket vonz az, ami nem megszokott vagy ismerős. Kiszámítható, hogy amikor egy új országba költözünk, lenyűgöznek minket azok, akiknek más a bőrszínük, a testük, a kultúrájuk és a viselkedésük. Minden párkapcsolat egy első randevú eredménye, és minden első randevú a fizikai vonzalom eredménye.
Amikor két ember randizni kezd, a kulturális különbségek gyorsan beszélgetéseik központi témájává válnak. Nevetnek vagy meglepődnek rajtuk, megvitatják, hogy mi a jobb vagy rosszabb, és ha minden a megfelelő irányba halad, végül egy új, nemzetközi párkapcsolat részévé válnak.
Na de mi történik ezután?
Minél nagyobb a különbség a partnerek között, annál nagyobb a vonzalom: ám ami kezdetben összehoz két embert és lenyűgözi őket, az később veszekedések és végül szétválás okává is fajulhat.
Például a semleges nyelv (gyakran az angol) vagy az egyik partner anyanyelvének használata félreértéseket okozhat, és néha megnehezíti az érzelmek megfelelő kifejezését.
Egy másik kihívást jelentő pillanat akkor következhet be, amikor a két fél eljut abba a szakaszba, amit én úgy hívok: “Maradjunk vagy menjünk?”. Vagyis amikor a pár mérlegeli, hogy továbbra is ugyanazon a helyen éljenek-e, vagy az egyik partner országába, esetleg egy harmadik országba költözzenek.
Nyilvánvalóan központi szerepet játszik ebben a munkahelyük, valamint a külföldi partner vagy a pár (ha mindketten külföldiek) integráltságának szintje az adott országban. Röviden, a pár értékeli a gazdasági fenntarthatóságot és a kontextust, amelyben élnek.
A gyakorlati kérdéseken túl
A gyakorlati kérdéseken túl, mikor merülhetnek fel problémák egy nemzetközi párkapcsolatban? Miért ütköznek nehézségekbe? Amszterdami pszichológusként megélt tapasztalataim alapján a párkapcsolati problémák gyökere azokban az elvárásokban keresendő, amelyeket a partnerek egymásra vetítenek.
Egy nemzetközi pár esetében ez csak még jobban felfokozódhat, ugyanis nemcsak egyéni, hanem szociokulturális elvárásaik is vannak partnereikkel szemben.
Mélyről jövő érzelmek
A kultúra a gondolkodásmódunk és kapcsolataink forrása: a történelmi korszak, a hely, ahol felnőttünk, a család, a gyermekkori élmények, az iskolai oktatóink.
Ezek az elemek mind meghatározzák, hogy kik vagyunk most, kit találunk vonzónak és kit nem, hogyan viselkedünk a társadalmi életben, mit és hogyan gondolkodunk stb. Alapvetően ezek hozzák létre egyéni és csoportos tudatunkat.
Az utazás és különösen a külföldre költözés kihívást jelent az elménk számára. Ez a folyamat még mélyebbé válik, ha valaki nemzetközi párkapcsolatban él. Amikor párkapcsolatban élünk, érzelmi világunk felbolydul, és legmélyebb gyökereink kerülnek a felszínre.
A sebezhetőség feltárja, honnan jövünk
Valakivel intim kapcsolatban lenni nem könnyű, mivel sokféle módon sebezhetővé tesz minket. Gyakran élünk át olyan pillanatokat, amikor meg nem értettnek és magányosnak érezzük magunkat.
Ezek az élmények megnyitják az ajtót a sebeinkhez, a múltunk eredményeihez: olyan pillanatokhoz, amikor úgy éreztük, hogy érzelmi szükségleteink (mint hogy szeretve, tisztelve vagy csak egyszerűen szabadnak érezzük magunkat) nem teljesültek. A partnerrel szemben való sebezhetőség ezen pillanataiban, hogy ne érezzük a fájdalmat, és hogy megvédjük magunkat, gyakran bezárkózunk vagy hevesen reagálunk.
Lényegében öntudatlanul kezdünk el viselkedni, és hagyjuk, hogy a mélyről fakadó érzelmeink uralkodjanak el rajtunk, gyakran azokban a mintákban, amelyeket megpróbáltunk magunk mögött hagyni, amikor kitelepültünk:
- “Soha nem leszek olyan, mint az anyám/apám!”
- “Nem érzem magam ennek a társadalomnak és kultúrának a részének. Más vagyok!”
- “Olyan embereket keresek, akiknek a gondolkodásmódja eltér az enyémtől!”
A nagy félreértés
A partnerhez való közeledés bonyolultabb lehet, ha a kulturális hátteretek eltérő: sok olyan pillanat adódhat, amikor úgy érzed, hogy nem értékelnek és félreértenek.
Gyakran úgy próbáljuk elkerülni az intimitást, hogy ezeket a különbségeket ürügyként használjuk arra, hogy ragaszkodjunk a múltunkhoz, mert így nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Ezekben a pillanatokban fontos, hogy türelmesek legyünk, lenyeljük a büszkeségünket és készen álljunk arra, hogy elengedjük az ellenállásunkat, megengedve magunknak, hogy sebezhetők lehessünk.
Fontos, hogy kevesebb jelentőséget tulajdonítsunk a kultúránknak és az anyaországunknak, és többet az alapvető egyéni szükségleteinknek, hogy szeressünk, hogy szeressenek és hogy intim kapcsolatban legyünk valakivel. Ez egy nagyon mély és gyönyörű gyógyulási folyamat, ami persze megterhel bennünket… de ugyanakkor elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy a kapcsolatunk növekedjen.
Az intimitás iránti igény alapvető, és sokkal fontosabb, mint a kulturális hit- és értékrendünkhöz való ragaszkodás.
Ez egy nagyon jó lehetőséget kínál arra, hogy megváltoztassuk ezt a rendszert, és sokkal rugalmasabbá és nyitottabbá tegyük: “Elengedem a múltbeli ragaszkodásaimat és a jövővel kapcsolatos elvárásaimat, hogy nyitottá váljak a jelenkori szükségleteimre.”
Megnyílni a másik felé
Ahhoz, hogy megnyílj, ne várd meg, hogy a másik előbb megváltozzon: koncentrálj továbbra is magadra.
Fontos, hogy elfogadd a partneredet olyannak, amilyen (az önbecsülés határain belül), ugyanakkor konstruktív és nyílt módon fejezd ki csalódottságodat:
- “Amikor így viselkedsz, nem értelek, mert…”.
- “Nem értek veled egyet, mert…”
- “Nekem más a véleményem, mert…”
Ha a partnered viselkedése bánt téged, jogod van kifejezni az érzéseidet és azt, hogy mire van szükséged tőle:
- “Bántasz engem, amikor így beszélsz. Szeretném, ha érzékenyebb lennél velem szemben. Például megtehetnéd, hogy…”
- “Haragot érzek irántad. Szeretném, ha elkezdenél jobban tisztelni engem…”.
És ugyanakkor a kéréseidet közvetlen kérdésekkel is integrálhatod:
- “Hogyan segíthetek neked, amikor rosszul érzed magad?”
- “Van valami a viselkedésemben, ami bánt téged?”
- “Mit javasolsz, mivel lehetne megoldani ezt a helyzetet?”
Ne menj bele a “tévedsz, nekem van igazam” dinamikába. Add ki magadból, oszd meg, hogy mit érez a helyzettel kapcsolatban, mindig azzal a szándékkal, hogy teret adj a partnerednek, hogy ő is megnyíljon előtted.
Hogyan kezeljük a konfliktusokat?
Íme néhány javaslat, amely segíthet a kapcsolatodban:
- Fogadd el a partnered, nyílj meg őszinte jóindulattal a szívedben, és vállald a kockázatot, hogy sebezhetővé válj előtte.
- Fogadd el a saját és a partnered negativitását. Ne fojtsd magadba, oszd meg, hogy együtt túlléphessetek rajta. A partnered nem rendelkezik ugyanazokkal a mélyről jövő szükségletekkel, mint te, így segíthet neked objektívebb szemszögből látni. Ezáltal szabadabbá válhatsz, mert megtanulod, hogy semmi sem megváltoztathatatlan.
- Negativitásod a kielégítetlen szükségleteidből ered, amelyek nyílt sebeket hoznak létre. Ha megengeded magadnak, hogy ezeket kifejezd a partnerednek, tudatosabbá, nyitottabbá és szabadabbá válhatsz.
- Képezd magad arra, hogy figyelmes légy, és tégy egy kis távolságot az “automatikus” szükségleteidtől. Hiszen az a régi életed egy része, inkább olyan, mint egy régi ruha, amelyet gyakran viselnek, aztán eldobnak. Az élet minden pillanata új és friss, ami tehát megköveteli, hogy ugyanilyen frissességgel és nyitottsággal közelíts hozzá.
- Győzd le a makacsságodat, és hagyd, hogy az elvárásaid meghiúsuljanak: egyszóval szabadulj meg attól, ami boldogtalanná tesz.
- Ha elfogadod a társadat olyannak, amilyen, akkor elkezded megtanulni, mit jelent szeretni.
- A legfontosabb tanulságok egy kapcsolatban abból származnak, ha megfigyeled, hogyan kezeled a legnagyobb vitáitokat. Minél inkább meghiúsulnak az elvárásaitok, annál nagyobb az esély arra, hogy egyénként és párként is fejlődjetek.
- A meg nem értettség és a magány érzése egyetemes tapasztalat: az élet része, mindannyian átéljük. Még ha fájdalmasak is, jó, ha megéljük, ahelyett, hogy tagadnánk őket.
- A kultúra egy “túlélőkészletet” biztosít számunkra, amely megmondja, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, ám az élet dinamikus, és csak a jelenben fejti ki magát. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e a jelen tapasztalatainkat arra használni, hogy módosítsuk ezt a “készletet”, és megszabaduljunk attól, amire nincs igazán szükségünk.
- A cél nem az, hogy passzívan cselekedjünk a kultúránk és személyes eseményeink miatt, hanem tudatosan, saját spontaneitásunk, intelligenciánk és természetességünk szerint.
Mindezen javaslatok gyakorlatba ültetése kezdetben sok erőfeszítést és elszántságot igényel; de tapasztalataim szerint ez egy jó módja annak, hogy megtanuljuk, hogyan legyünk nyitottak egy kapcsolatban.
A terápia segíthet, mert egy szakember támogatásával sokkal jobban elmélyedhetünk a konkrét helyzetünkben, aktiválhatunk egy elvárásmentesítési folyamatot, és tudatosabbá válhatunk a történetünkkel kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogyan engedhetjük el régi “automatikus” reakcióinkat.
Igazi érték
Egy nemzetközi párkapcsolat felbecsülhetetlen érték, mert kihívást jelent a személyes és kulturális mivoltunkra nézve, arra készteti az egyént, hogy lássa, mennyire befolyásolja a múltja, illetve, hogy folyamatosan megváltoztassa nézőpontját.
Minél inkább különböznek a partnerek, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy megszabaduljanak a múltjuktól, és megnyíljanak a jelen felé.
Írta: Somesh Valentino Curti
