Ma reggel ismét olyan erősre sikerült a reggeli kávém, hogy láttam az ízeket.
A lockdown miatt ugyanis bezárt a Hema, s így kénytelen voltam az AH-ban Douwe Egbertsre váltani. Bezárt a Blokker is, így a szódapatronok is elfogytak… Jajj, s azt a sok édibédi cukiságot, vagány cuccokat sem tudjuk megshoppingolni napról napra… Komolyan mondom, olykor szoktam kárörvendezni kicsit – bár tisztában vagyok vele, hogy nem szép dolog – miközben kortyolgatom elégedetten a nem megszokott kávémat, és buborékmentesen a vizet. Mennyi felesleges dologról leszokott a világ… amiért persze felfoghatatlanul nagy árat fizettünk, fizetünk és fogunk is még ki tudja mennyit… Miközben elfelejtjük honnan jöttünk. Miközben mások kőgazdaggá lettek, lesznek. Vannak, akik anyagilag, 100 milliárdokban kifejezhetően izmosodtak meg… Vannak, akik lélekben erősödtek meg… Vannak, akik meg belevesztek, belevesznek, belehaltak, belehalnak a válságba, a vírusba. Mindenesetre leszoktunk sok mindenről…
Hiányzik ellenben a múzeumok ingergazdag milliője, a koncerttermek ünnepélyessége, a baráti beszélgetések, talán még a munka is egy egészen kicsit. Idő az legalább van bőven, hála a coronának. Minden letölthető a világhálón, kutatásaink is itt realizálódnak, ha jól tudunk keresni. Megtanultunk online élni. Személytelenül. Az utóbbi fél év valódi lassítás volt… Mindenkinek…
Eleinte kényszerként éltem meg, most meg nem győzök hálát adni érte. Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyi időm az olvasásra, film nézésre, ennyi időm elgondolkodni, ennyi én-időm csak úgy. Eleinte nem is tudtam vele mit kezdeni, rám szakadt, rám telepedett, majd lassan érezni véltem jótékony hatását is.
Olykor meg az egész olyan, mint egy rémálom.
A kávét kortyolgatván reggeli szertartásos „miújság?”-olvasásom közben megtudtam, hogy az újonnan regisztrált koronások száma aktuálisan hányról hányra ugrott, ami jelenti egyrészt azt, hogy jól gondolták az okosok, miképpen január 18-ig tolták ki a bezárásokat. Bár jelenti egyben azt is, hogy minden valószínűséggel hosszabbításra számíthatunk. Valamint mutatja, hogy az ünnepek után ismét elkezdtek intenzíven tesztelni. Lassan megtanuljuk értelmezni a corona-számokat is. Miközben ezeket a sorokat írom, megjött a várt hír is, miszerint még 3 hét hosszabbítás következik.
Megérkeztek ma is rendre a vakcinákról szóló hírek és álhírek is minden nyelven egy hömpölygő végtelen tengeri kígyó képében. Majd egy tűzokádó sárkány fújja ki a kénköves mennykőt, ahogy kifér a torkán, gyanúsan hamis számadatokkal, hamis kommunikációs csatornákon, hiteltelen szócsöveken által. Néha ugyan úgy tűnik, mintha belegabalyodna valami vele egyszínű pókhálófélébe. Ezt a vele egyszínű hálót a vele egyszínű pókok szövögetik köré időről időre. A többi színes pókok már belefáradtak. Mindeközben vágynak már ebből a rémálomból felébredni…
Mindannyian tudjuk, hogy nem most lesz. Addig is otthonról online kitartunk… másfélméteres társadalomban, ölelés nélkül.
