2011 óta élünk Hollandiában. Magyarországon is szívesen töltöttük szabadidőnket a természetben. Mikor kiköltöztünk, nem voltak olyan holland ismerőseink, akik osztották volna természet iránti rajongásunkat, igy nem igazán volt ötletünk, merre induljunk. Minden nyáron hazamentünk Magyarországra nyaralni, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy barátaink a Kiskunsági Nemzeti Park területén laknak, ahol elég sok időt töltünk, és élveztük a nyüzsgő állatvilágot, a káprázatos és egyben békés tájat. Aztán a szabadság leteltével visszajöttünk Hollandiába, és egy nagy űr támadt bennünk.
Hiányzott a változatos táj, a végeláthatatlan puszták és persze az állatok. Hollandia unalmasnak tűnt, és igazán meg sem próbáltuk megismerni. Mígnem kisebbik fiunk révén kapcsolatba nem kerültünk az IVN-nel (róluk egy későbbi cikkben bővebben is olvashattok), akik kéthetente vitték a gyerekeket kirándulni, tanították őket a természet ismeretére és szeretetére. És tették mindezt a saját lakóhelyünkön, illetve annak közvetlen közelében. Sokszor elkísértük őket mi is, és egy csapásra kinyílt előttünk a világ. Kaptunk konkrét ötleteket, megismertünk kulcsszavakat, amik segítségével már önállóan is meg tudtuk tervezni a túráinkat.
Kb. egy éve szinte minden hétvégén úton vagyunk, és hódolunk legújabb szenvedélyeinknek: a madarászatnak és a fotózásnak. Cikksorozatunk célja, hogy másoknak is kedvet csináljunk Hollandia természeti értékeinek megismeréséhez, tippeket adjunk konkrét útleírásokkal, fényképekkel. Első körben szűkebb pátriárkánkat, Noord-Brabantot járjuk be, de fokozatosan ki-kitekintgetünk távolabbi tájakra is.
Hétvégén a a Lieropse Heide volt az úti célunk, mely területe a Starbechtse Heide-vel együtt kb. 1500 hektár, mely a Grote Heide tájegység része (ez egy olyan tájegység, mint például Magyarországon a Kiskunság), mely a belga határtól egészen Eindhovenig terül el mintegy 6000 hektáron. Ezen belül is a Beuven-t látogattuk meg. A cím pontos koordinátái: 51.4019580, 5.6490920
A túra teljes hossza 14 km, ami rövidíthető egy 7 km-es körre, de az időjárásra való tekintettel mi csak a területen található madár les kunyhóig sétáltunk, ami kb. 2 km volt. Jelen időjárási és talajviszonyok miatt túrabakancs viselése erősen ajánlott.
Az út mentén található egy térkép, amely bár nem tartalmaz minden lehetséges útvonalat, azért hasznos dolog lefényképezni. A térképre pirossal felrajzoltam a tó körüli utat, illetve a les kunyhó helyét.
Mivel többnyire kirándulásaink célja minél több madár észlelése és lencsevégre kapása, ezért az úti cél kiválasztásánál a https://vogelkijkhut.nl/ oldalt hívjuk segítségül, ahol részletes leírás található a lesről, a lesből észlelt madarakról, illetve a címéről GPS koordinátákkal.
Az útvonal első részét az alábbi biciklisúton haladva tettük meg:
Ha ilyen táblát látunk, akkor érdemes tartózkodni a drótokkal való érintkezéstől, mert kellemetlen meglepetésben lesz részünk ?
A Lieropse Heide nem tartozik a leglátogatottabb területek közé, ezért viszonylag zavartalanul élvezhetjük a nyugalmat és a különleges hangulatú sík vidéket, melyet kisebb tavak tarkítanak:
A les kunyhóhoz kis fa ösvény vezet, mely felülete dróthálóval csúszásmentesített, de a szegélyekkel nagyon kell vigyázni, mert esős időben nagyon csúszik:
Kilátás a kunyhóból:
Nem volt szerencsénk, mert általában sok madarat lehet itt látni, de most szinte üres volt a vidék.
Azért láttunk egy vörösvércsét, ami az alábbi képen éppen küzd az elemekkel (jelen esetben az erős széllel) a faágon való maradásért.
Továbbá egy vándorsolymot, amit először halászsasnak néztünk, de aztán a képeket egy facebookos holland madármeghatározó csoportba feltéve kiderült, hogy mégis “csak“ vándorsólyom, de rögtön meg is tudtuk hozzá, hogy idén született Svédországban, így igazán különleges, hogy itt láthattuk.
Találkoztunk a lesben két idős madarász hölggyel is, akik rendkívül barátságosak voltak, és további tippeket kaptunk tőlük a meglátogatásra érdemes helyekről.
Igazából miattuk, a skót felföldi marhák miatt van a villanypásztor sok helyen:
Békés állatok, de azért nem ritkán előfordul sétáink során, hogy egy nagyobb csordával találjuk magunkat szembe, amitől inába száll az ember bátorsága. A fiatal példányok pedig nagyon kiváncsi természetűek ?
Igaz, hogy nem sikerült hosszúra a hétvégi túra, de arra tökéletesen jó volt, hogy kikapcsoljunk, feltöltődjünk, és elfelejtsük a dolgos hétköznapokat.
Ha valaki kedvet kapna, és nem csak virtuálisan, de igazából is csatlakozna hozzánk, várjuk szeretettel.
Tamás&Tünde
