Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt
A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer, más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve.
1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.
A forradalom leverését követő évtizedekben az 1956-os eseményeket a pártállami hatalom ellenforradalomnak bélyegezte és elítélte, de a rendszerváltás során megváltozott az események hivatalos értékelése. 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába. Az 1956-os események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény preambuluma is hangsúlyozza.
Nederlands
23 Oktober is de nationale dag van Hongarije en 23 oktober is de dag van de opstand tegen de communisten in 1956. De revolutie duurde niet te lang, maar de geest van de Hongaren nog steeds leven en hun moed om op te staan tegen de communisten gaven moed om andere landen over de hele wereld, ook al is het niet de manier waarop de Hongaren gehoopt slagen.
23 oktober is nu een van de drie nationale dagen in Hongarije, en op 23 oktober mensen hebben de kans om te ontspannen thuis en misschien gaan naar de stad om een ijsje te kopen, eet wat schoorsteen taart en natuurlijk deel te nemen aan een van de vele demonstraties in de stad.
English
The Hungarian Revolution of 1956 (Hungarian: 1956-os forradalom), or the Hungarian Uprising,[5] was a nationwide revolution against the Hungarian People’s Republic and its Soviet-imposed policies, lasting from 23 October until 10 November 1956. Leaderless when it first began, it was the first major threat to Soviet control since the Red Army drove Nazi Germany from its territory at the End of World War II in Europe.
The revolt began as a student protest, which attracted thousands as they marched through central Budapest to the Hungarian Parliament building, calling out on the streets using a van with loudspeakers. A student delegation, entering the radio building to try to broadcast the students’ demands, was detained. When the delegation’s release was demanded by the protesters outside, they were fired upon from within the building by the State Security Police, known as the ÁVH (acronym for Államvédelmi Hatóság, literally „State Protection Authority”). One student died and was wrapped in a flag and held above the crowd. This was the start of the revolution. As the news spread, disorder and violence erupted throughout the capital.
The revolt spread quickly across Hungary, and the government collapsed. Thousands organised into militias, battling the ÁVH and Soviet troops. Pro-Soviet communists and ÁVH members were often executed or imprisoned, and former political prisoners were released and armed. Radical impromptu workers’ councils wrested municipal control from the ruling Hungarian Working People’s Party and demanded political changes. A new government formally disbanded the ÁVH, declared its intention to withdraw from the Warsaw Pact and pledged to re-establish free elections. By the end of October, fighting had almost stopped, and a sense of normality began to return.
Initially appearing open to negotiating a withdrawal of Soviet forces, the Politburo changed its mind and moved to crush the revolution. On 4 November, a large Soviet force invaded Budapest and other regions of the country. The Hungarian resistance continued until 10 November. Over 2,500 Hungarians and 700 Soviet troops were killed in the conflict, and 200,000 Hungarians fled as refugees. Mass arrests and denunciations continued for months thereafter. By January 1957, the new Soviet-installed government had suppressed all public opposition. These Soviet actions, while strengthening control over the Eastern Bloc, alienated many Western Marxists, leading to splits and/or considerable losses of membership for communist parties in capitalist states.
Public discussion about the revolution was suppressed in Hungary for more than 30 years. Since the thaw of the 1980s, it has been a subject of intense study and debate. At the inauguration of the Third Hungarian Republic in 1989, 23 October was declared a national holiday.
