Napi rendszerességgel hazudunk, ferdítünk, mert őszintének lenni nagyon nehéz!
Wikipédia – Az őszinteség az igazsággal mint értékkel összefüggő, azzal összhangban álló, cselekvésben és kommunikációban kifejezésre kerülő emberi tulajdonság. Ide sorolható minden, ennek a feltételnek megfelelő emberi megnyilvánulás – a hallgatás épp úgy, mint a beszéd.
Egyszerűen megfogalmazva az őszinteség annyit tesz, hogy mindent úgy adunk elő, ahogyan azt valóban hisszük is. Saját vágyaink, indítékaink és belső valóságunk önmagunkkal szembeni őszinte elismerése (lásd még: önámítás) éppúgy ide tartozik, ahogy a másokkal szemben tanúsított őszinteség is.”
„Az emberek napi rendszerességgel lódítanak, ferdítenek, hazudnak! Hogy miért? Mert így egyszerűbb, mert az őszinteség gyakran túl nagy fájdalommal jár, hiszen az őszintén kimondott információ egyik oldalon baromi nehéz (nehéz azt mondani a feleségnek, hogy iszonyat pocsék a paradicsomlevese), másrészt az őszinteség sértheti az ember hiúságát (nyilván rosszulesik a feleségnek, hogy szarul főz). Nem nagyon ismerek olyan embert, aki szeretné azt hallani, hogy dagadt, vagy kimondani a másik szemébe, hogy kövér disznó. Inkább féligazságokba csomagolt hazugságokba menekülünk. A valóság az, hogy őszinteségnek gyakran ára van, azzal ugyanis illúziók szűnnek meg – márpedig az illúziókat szeretjük, ragaszkodunk hozzájuk. A hazugság, a valóság kiszínezése akkor is jól jön, ha másnak, jónak akar valaki látszani, jónak akarja érezni magát. (Az emberek baromira el vannak azzal foglalva, hogy mások szemében hogyan látszódnak.) A hazugságnak nem sok köze van az önértékeléshez, elég néhány színes ceruza, és kész is a remekmű. A füllentés, a ferdítés gyakran arra szolgál, hogy megvédje önmagát, a privát szférát. A hazugság azonban rettentően fárasztó dolog: aki hazudik, annak sokat kell gondolkodnia. Persze hazudni meg lehet tanulni, tökélyre lehet fejleszteni. Akkor sikerül a legjobban, ha minél inkább elhisszük saját hazugságunkat.A hazugságot leleplezni nem könnyű, ehhez ugyanis arra van szükség, hogy figyeljünk, hogy éberek legyünk. Aki figyel, igazán figyel, az emlékezni fog, hogy mit mondott a másik két, három, vagy akár tizennyolc nappal ezelőtt. Szomorú, de manapság azonban az emberek nem nagyon figyelnek egymásra” – Csernus Imre
A mai nap ezt mind mind megéltem! Minden keveredett bennem,igazság-hazugság,hazugság vagy igazság?
Nem a sztori maga a lényeg,hanem a „háttéranyag”. Évek óta rabja voltam egy „szerencsejátéknak” ami megkeserítette az életemet……vagy felvidította? Magam sem tudom még eldönteni. Amit tudok hogy mindenkinek hazudtam aki fontos volt nekem,anyagilag,erkölcsileg tönkretettem magam és a családom. Azonosultam a hazugságaimmal,igaznak akartam hinni őket mert így egyszerűbb volt az életem. Szerintem a családom is sok mindent sejthetett de hittek és bíztak bennem. Régen szerettem volna ettől a tehertől megszabadulni de hogyan is tehettem volna? Minden újabb kis hazugság újabb hazugságba sodort és kerültem a családi összejöveteleket,telefonbeszélgetéseket mindeddig. Na ezt sem jó szántamból tettem de megnyíltam lépésről-lépésre mint a gyerekek. Az első lépéshez a gyermekeim segítettek hozzá azzal hogy olyan nyitottan és szeretettel fordultak felém. Most szégyelltem csak igazán magam. Adnom kellett valamit cserébe nekik és úgy gondoltam ha már annyi éven át hazugság töltötte ki a szívemet ahelyett hogy őszinte szeretettel vettem volna körül őket akkor most csak az igazat mondhatom el nekik! Belekezdeni volt a legnehezebb,vagyis azt hittem. Adagoltam,próbáltam minél kisebb dózisokban az első napon…….a második napon
„anya nem baj ha még nem mondtál el mindent,csak akkor tedd ha készen vagy rá. Úgy gondoljuk azért van még mit mondanod,de ne feledd szeretünk és bármikor számíthatsz ránk ”
Mondtam és mondtam tovább (volt mit mesélnem) egyre és egyre többet,órák teltek el közben sétáltunk a tengerparton. Egyre felszabadultabb és szabadabb lettem bár tudtam hogy az őszinteségemmel most okozok nagy fájdalmat a gyermekeimnek ezért csak ez az egy megoldás volt arra hogy a szeretetüket megőrizzem és a bizalmukat vissza nyerjem mindent elmondani ,ferdítés,szépítés nélkül.
Még csak pár óra telt el az „igazság órájától” istenem mennyivel másabb lett az életem,nem fuldoklom többet a hazugság tengerében, élek inkább családi szeretettel körbevéve. Hogy hogyan tovább azt már tudom,hogy lesz e erőm megváltozni ,remélem! Egy biztos a családom most még jobban támogat.Köszönettel tartozom nekik! Életet adtam és most ők életet adtak nekem!
Amennyiben szeretnél megjegyzést fűzni a cikkhez, esetleg az írójának köszönetet nyilvánítani, azt megteheted a cikk alatt és már regisztráció sem szükséges.
