Gondoskodás, rendszer és útmutatás, elismerés és az önállóságra nevelés: A gyermekekben fejleszteni kell a cselekvőképesség és az önálló irányítási készség érzését, valamint azt a képességet, hogy mások hozzáállását és viselkedését befolyásolni tudják.
Úgy gondoltuk tegnap a gyereknek pontosan erre van szüksége. Több napig egyeztetve a fiammal úgy láttam eljött az az idő hogy a kislányom ( 15 éves ) vonattal egyedül is el tudjon menni a testvéréhez aki kb.150 km.-re lakik tőlünk. A két átszállástól viszont még féltem egy kicsit hisz sosem utazott még egyedül. Több óra egyeztetés és megbeszélés után egy remek megoldást találtunk. Az útvonal a következő lett volna : Zutphen-Apeldoorn-Amszterdam-Ijmuiden. Ám mi, mint gondos szülők elvittük a gyereket Apeldoornba az állomásra, a fiam pedig Amszterdamban várta. Az útvonalat „átszállástalanítottuk”. A vonat 17.30kor indult az egyes „kifutóról”.
17 órára megérkeztünk az állomásra ahol még se én se a párom nem jártunk , de nemhogy Apeldoornban de Hollandiában egyik pályaudvaron sem az elmúlt 7 év alatt. Miután rájöttünk hogy soha az életben nem fogunk itt jegyárusító irodát találni , hamar megtaláltuk az automatát. Jött a következő meglepetés mert csak apróval vagy bankkártyával lehetett fizetni. Ott álltam a húsz eurós bankjeggyel a kezemben és mereven bámultam az automatát hátha megszán és ad egy harmadik fizetési lehetőséget. Ja és közben esett az eső! A gyerek egyik lábáról a másikra állt mert egy kicsit izgult az utazás miatt. -Szegény nem is tudta mi vár még rá!-
Észrevettem egy Albert Heijn üzletet ahol gyorsan vettem a gyereknek egy innivalót -máris volt apró-. Végre megvettük a jegyet és szólt a párom hogy pont most állt be a vonat. Gyorsan odasiettünk a gyereket feltettük,büszkén néztünk utánna hogy de ügyes nagylányunk van már.
Igen,a gyerek ügyes volt! Éppen leült szegénykém amikor záródtak az ajtók és a vonat elindult.Rossz érzésem támadt hisz a vonat 8 perccel korábban indult.Mellettünk 2 méterre valami vasutas kinézetű emberke bolyongott.Odaugrottam és megkérdeztem ez a vonat Amszterdamba megy? Ezzel egyidejűleg tudatosult bennem hogy talán nem is Amszterdamba megy ez a vonat? De akkor hová??? A pánik hamar eluralkodott rajtunk,azt sem tudtuk mit tegyünk,szegény gyereket rossz vonatra tettük fel és azt sem tudtuk hová tart.
Visszatérve a „vasutashoz” , szegény épphogy megúszta hogy jól meg ne rázzam,mert mi az hogy nem tudja a több száz vonatból hogy ez az egy hová is megy. A párom erősen fontolgatta hogy a vonat után szalad es megpróbálja megfékezni :),miután sikerült lebeszélnem róla jött az egymásnak „esés” vagyis a vita hogy ki és milyen mértékben hibás a dologban. Pár másodperc után gondoltam talán kizárásos alapon megnézhetnénk hová is küldtük a gyereket? Az indulási időpontot ismerve 2 lehetséges vonatra tehettük fel,az egyik Deventerbe a másik Amersfoortba ment. Hálistennek több nem indult ebben az időpontban.
Felhívtam a fiamat és egész egyszerűen közöltem hogy a húga úton van de nem tudom hová. Még most sem hiszem el hogy ezt csináltuk. Ha csak rágondolok is kiver a veríték. A fiam felhívta a lányomat:” Szia Betti! Anyádék rossz vonatra tettek fel!” A kislányom nem hitt a fülének,a minimum hogy 3 x elmondta hogy ez nem igaz! Viccnek hitte az egészet,bár másodperceken belül szembesült a valósággal és megkérdezte a mellette ülőktől hogy végül merrefelé is tart ő? Amersfoort volt a jó válasz! Telefon oda-vissza,többször is. Utazott egy hölgy aki Amersfoortban szintén átszáll az Amszterdami vonatra. Kicsit megnyugodtunk,de egy – két percen belül újabb pánikroham suhant át rajtunk.Vajon ki lehet az a hölgy? Biztosan jó ötlet volt megbízni benne? Újabb telefon : a hölgy rendőr volt. Azzal már nem is foglalkoztunk mit is gondolhat rólunk szegény asszony,megnyugodtunk egy kicsit de több óra elteltével is gombóc maradt a torkunkban meg zabszem a hátsónkban. A végső megnyugvást a kislányunk telefonja adta.” Anya,már Gabival vagyok ”
Hogy is szokták mondani? Irány a mélyvíz? Egész úton a kocsiban arra figyelmeztettem a lányomat,el ne hagyd a táskád, a telefonodat, a jegyedet! Mi a gyereket vesztettük el.
Hát mit mondjak,borzasztó volt!!!! A pozitív szülői gondoskodás összes pontját kimerítettük. A gyereket viszont önállóságra ösztönöztük.
