Legutóbbi, Beuven-nél (Lieropse Heide) tett látogatásunkról irt beszámolónkban említést tettünk két idősebb madarász hölgyről. Ők ajánlották nekünk akkor Soerendonkot, hogy ha sok madarat akarunk látni, akkor oda érdemes elmennünk. Rögtön akkor el is kocsikáztunk oda, bár nem sok időnk nem volt már nézelődni, de legalább szemrevételeztük. És ez a rövidke idő elég is volt ahhoz, hogy felvegyük az ’Ide hamarosan visszatérünk’ listánkra. Ezzel nem is vártunk sokat.
A kirándulásunk kiindulópontja egészen pontosan a Soerendonks Goor:
Az autót a madárles előtt parkoltuk le. Magába a leskunyhóba nem mentünk be, ugyanis a madarak a tó lesből nem látható részén voltak. A túra hossza 3-5 km, attól függően, hogy mennyire bolyongunk el a kisebb ösvényeken.
A tavon nyüzsgő madarak megcsodálását a körtúránk végére tartogattuk.
Átkelve az úton pár száz méter múlva egy kapu található.
Ilyen kapukkal túráink során gyakran találkozunk, és most már azt is tudjuk, hogy nyugodtan be lehet menni. A kerítés célja pusztán a bent legelő állatok kiszökésének meggátolása, amúgy a terület szabadon látogatható. De ezt általában a kapunál elhelyezett táblák is jelzik:
Vannak kiegészítő táblák is, amelyek tartalmával érdemes tisztában lenni, mert előfordulhat, hogy a tábla tiltja a kijelölt útról való letérést. Ez a tábla például arra kér, hogy legalább 25 méter távolságot tartsunk az állatoktól, ne simogassuk vagy etessük őket, valamint a nyájon ne vágjunk keresztül:
A terepviszonyok, főleg esős időszakban extrémek lehetnek, ezért túrabakancs vagy gumicsizma viselése erősen ajánlott:
Az útvonal egy póni legelőn visz keresztül, ami fantasztikus látvány. Az időjárással szerencsénk volt, mert végig sütött a nap, ami csak fokozta a látvány nyújtotta élvezetet:
A terület maga nem nagy, de mivel nincsen határozottan kijelölt turistaút, hanem kisebb-nagyobb ösvények hálózzák be, ezért nem árt figyelni, hogy nehogy elkeveredjünk. Mi például mindig készítünk fényképet a kiindulópontnál elhelyezett, különböző lehetséges útvonalakat tartalmazó térképről, illetve GPS-sel tájékozódunk. Ilyen módon gyakran előfordul, hogy egyéni utat járunk be, és nem ragaszkodunk pontosan a kitáblázott utakhoz.
Nem jöttünk hiába, mert a pónikon kivül madarakat is láthattunk:
Vörösvércse
Búboscinege
Sárgafejű királyka (Európa legkisebb madara, melynek csőre olyan gyenge, hogy nem képes a magokat feltörni, ezért levéltetvekkel, pókokkal és lárvákkal táplálkozik)
Utóbbi két madár fenyvesekben fordul elő. Télen nagy csapatba verődve együtt járnak. Szóval ha rálelünk az egyikre, és türelmesen várunk, előkerül a másik is.
Nagy fakopáncs
Végül visszaérkeztünk a kacsákkal, récékkel és ludakkal hemzsegő tóhoz:
Reméljük, sikerült felketeni az érdeklődéseteket, és ellátogattok ide. Mi biztosan rendszeresen visszatérő látogatók leszünk. Igaz, télen a látnivaló töredéke annak, amit tavasszal / nyáron lehet látni, de egy rövidke kikapcsolódásra, a mindennapokból való kizökkenésre, kellemes, nem megerőltető sétára ebben a zord időben is tökéletesen alkalmas.
Tünde & Tamás
