Szeptember végén Hollandiára került a sor a kirándulások bakancslistáján. Egy kedves barátom a BME alap és mester fizika után, most Nijmegenben csinálja a PhD-t, így kapva a lehetőségen, útra keltünk, hogy meglátogassuk őt. Rajta és az érdekes tanulmányain kívül persze mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen az az ország, ami a liberalizmus szintjét egészen a drogfogyasztás és a prostitúció szintjére „emelte”. Nem köntörfalazok, mind a két piac erős gyökereket vert és stabilan burjánzik.
Első esténket Amszterdamban töltöttük. Az Airbnb oldalán lecsaptunk a legérdekesebb szálláslehetőségre, egy kisebb hajóra. A hajótulajdonos egy külső kikötőből a város csatornahálózatán keresztül, egészen a város közepébe furikázott minket, szájában természetesen végig füstölt a füvescigi. Én még olyan élményben nem részesültem, hogy az infrastruktúra útvonalai nem szárazföldön, hanem vízen vezetnek, így a jellegzetes holland házak, a sok kis híd és biciklik tömkelege mellett ez is újdonságként hatott. Az egyik utcában kikötöttünk, megkaptuk a kulcsokat és miénk volt a fedélzet. “Wc és zuhanyzó csak vész esetén”, igazított el minket a kapitány. A fekvőalkalmatosságokat inkább padnak nevezném, mint ágynak, ezekre pedig egy-két használt hálózsák le volt dobva takarónak, szóval luxuskörülményekről nem beszélhetek, de annyira nem zavartak ezek a dolgok, tudtuk, hogy nem ez lényeg.
Első dolgunk a bicikli bérlés volt, hiszen Hollandiában mindenki biciklizik. De még hogy… össze vissza, csengetve, kiabálva, az úton, a járdán, a tereken, mindenhol ott sürög-forog a sok kerékpáros. Nehezen, de egy-két óra biciklis városnézés után felvettük a helyi ritmust és a csengetésre való elfojtott vágy hatalmába kerített minket! Az indokolatlan csengetést megunva és a hasunk korgására felfigyelve, egy étteremben pihentünk meg. Megkóstoltuk a helyi söröket és ettünk nemzeti ételt is, ami leginkább a krumpli ?
Sötétedés után tértünk vissza a központba, lezártuk a bicikliket és útnak eredtünk, bejárni a városközpontot. Amint beértünk a „sűrűjébe”, tudatosult bennünk, hogy miért emlegetik Hollandia kormányzását inkább liberálisnak, mint nem.
Először is egyértelmű és tömény fűszag járta be az utcákat, aminek a forrása nem egy titokban működő marihuanaterítő maffia, hanem egész egyszerűen a dohányboltok. Az ember ott nem egy doboz ezüst marbit kér, hanem teljesen őszintén egy doboz füves cigarettát. De ezek mellett vannak Coffe Shopok is, ahol a hashis-os maffintól kezdve a füves csokiig mindent kaphatsz.
Másodszor pedig bármelyik utcába is tévedtünk be, biztosan volt olyan ajtó, ami mögül csinos bikinis lányok hívogató mosolya csábította a járókelőket. Mi tagadás, mi sem voltunk kivételek a bámészkodók között ? Az elején örültünk ennek a nem hétköznapi, “kendőzetlen” látványosságnak, de a kezdeti érdeklődést egyfajta semlegesség és üresség váltotta fel, ami aztán gondolkodóba ejtett minket. Prostitúcióról sajnos és természetesen hallottunk már, de hogy legális körülmények között hogy zajlik ez, arról nem sok fogalmunk volt. Hogy válaszokat találjunk a felmerülő kérdéseinkre, jegyet váltottunk egy „prostituált múzeumba”, ahol sok minden letisztázódott bennünk. Például, hogy mindenki egyéni vállalkozó, de mégis mindenkinek van főnöke, akinek be kell számolnia. Vagy, hogy mindenki külön-külön kell béreljen egy utcára néző, földszinti kis lakást, ami mögül hívogatja be a kuncsaftjait. Egy nő, egy forgalmasabb napon, 8-10 férfinak tesz szolgálatot, melynek díja átlagosan 50-70 € és körülbelül 10-16 percig tart a dolog. A „műszak” délután 1 óra körül kezdődik és hajnalig tart. Ezt és még sok más kulisszatitkot megtudtunk ahhoz, hogy tiszta legyen, milyen kiforrott piacról beszélünk. Sajnos!!!
De hogy irományom ne az árnyoldalakkal fejezzem be, elmesélem, hogy mennyire érdekes ez a holland nyelv… Azt mondják, úgy alakult ki, hogy egy részeg angol tengerész németül próbált beszélni. Nem túl hihető és még soha nem találkoztam részeg, németül beszélő angol tengerésszel, de mégis nagyon szimpatikus és találó kis magyarázat ? Nagyvonalakban és röviden, a hollandok németül írnak és azt angolul ejtik ki. Jól meg van oldva, hogy se az angol, se a német ne értse teljesen ?
Sajnálom, hogy csak erre a pár napra volt időnk, mert így csupán siető turistákként tudtunk körbe nézni. Amit tehettünk azért, hogy kicsit nagyobb betekintést nyerjünk az ország történelmébe és hangulatába, az az, hogy egy idős, Hollandiában élő magyar bácsival hosszasan beszélgettünk a 20. század közepén történtekről. Erről itt olvashattok.
Összességében egy tartalmas kirándulás volt, amiben sok szép élménnyel es egy újabb, igaz, hogy ugyancsak európai, de mégis különböző kultúra megismerésével gazdagodhattunk.
Eredeti cikk: http://spontanti.hu/index.php/2016/11/04/ik-was-in-holland/
Kövessétek őket a Facebookon is!
