Hollandia összes tartományának, ezen belül pedig még a nagyobb tájegységeknek/ helységeknek is külön népviselete volt. Még itt is kisebb- nagyobb különbségek voltak abban, hogy (főleg a nők) mit viseltek fiatalabb, házas, vagy idős korukban. Külön volt ‘hétköznapló’, gyász- és vasárnapi viselet. A hollandok leginkább a ‘streekdracht’ szót használják, talán ez a legjobb szó az adott régióra, vagy csak egy-egy falura jellemző viseletetre.
Több helyen a díszes, drága, vasárnapi viseletet nem mosták: az addig volt ünneplő, míg egyszer sem volt kimosva. A legelső alkalom után hétköznapinak lett minősítve. Eztán persze minden ruhadarabot addig viseltek, míg az egyáltalán hordható volt.
Az öltözködést a vallás is befolyásolta. Némely területeken különbség volt a protestáns és a római katolikusok viselete között, például Gooi-ban és Eemland-ban csak a katolikusok hordtak négyszögletű ‘kap-ot’.
Vagyoni helyzetüket pedig a csipkék számával, vagy az ékszerek részleteiben mutatták ki.
A holland regionális népviseletben meg kell különböztetni az akár a 18. századra visszanyúló örökséget- ebből nem maradt fenn sok- és a 19. századi viseletet.
A holland népviselet tipikus részei:
Kraplap:
Ez egy négyszögletű szövetdarab, ami eredetileg az alsónemű része volt. Később ez megváltozott és a ruházat feltűnő részévé vált. A mellkast és a hátat takarta.
A vasárnapi ruházatra jellemző volt a másfajta, értékesebb ékszerek viselése és például a ‘knipmuts’ hordása. De másik ruhát használtak a házimunkához, vagy egy látogatáshoz is.
Klepbroek:
A férfiak viseletéről jóval kevesebb érdekességet lehet elmondani. Kevésbé különbözött a normál polgári ruháktól, mint a nőké. Általában hamarabb el is tűnt, mint a női népviselet. Ez alól máig kivétel Urk faluja.
A férfi ruházatra jellemző volt a ‘klepbroek’, ami egyfajta hajtókával/ füllel záródott, illetve az inget záró nagy, arany gombok.
Gyász:
A gyászruha használatának időszaka, fajtája is tájegységenként változott. Egyes helyeken egy közeli családtag- pl. szülő halála esetén 2-3 évig gyászoltak, egy távolabbi rokonnál pedig mindössze 3 hónapig. Volt ahol a gyászruhát a vallás, alázat jeleként viselték.
Marken-ben hét különböző fokozatú gyászt tartottak, Staphorst-ban pedig volt egy ruha, amit csakis a gyász legutolsó napjára vettek fel.
A gyászruhát főként a színeiről lehetett felismerni. Leggyakrabban tilos volt a piros szín, de könnyű gyásznál a kék, lila és zöld használatát megengedték.
Súlyos gyászban a fekete volt a domináns. Ilyenkor a korall és arany ékszereket gyakran ezüsttel helyettesítették. Az ‘oorijzer’ viszont ugyanúgy arany maradt- bár volt, ahol azt is fekete anyaggal volták be.
A férfi gyászát a nyakkendője jelezte.
A tipikus női holland fejfedők- állítólag Pál apostol előírása okán-, a vallásnak/ istentiszteletnek köszönhetőek. Így jöttek létre a jellemző formák: a luifelmuts, hul, kornet, floddermuts és a különleges formájú poffer.
Volendam/ Noord- Holland:
A most leginkább ismert holland népviselet a volendami, köszönhetően egy 1900. körül Volendam- ban élt festőnek. Jellemző rá a tipikus ‘hul’ (fejfedő) és a vörös korallból készült nyaklánc. A holland sajtot reklámozó “Frau Antje” is volendami ruházatban pompázik. Ez a viselet sok turistát vonz. (A volendami viseletről készült képek feljebb találhatók.)
Marken/ Noord -Holland:
Marken is egyedi, sok színt felvonultató, változatos viselettel büszkélkedhet. Szinte minden helyzetre más és másféle ruházat illik és ezt a mai napig is hordják. Fontos részei a ‘reglijf’, egyfajta hímzett fűző és a ‘bauw’, amit a mellkason, díszítőelemként viselnek. Vasárnap- vagy ünnepnapon használják a ‘sits’-et, ami gyakran egy csodálatos, antik textildarab.
Az Észak- Holland tartományban említésre méltó még Huizen népviselete is. A lányok nagy, feltűnő formájú fejfedőket viseltek. Ezeknek többféle formája volt: vasárnapra oorijzerrel együtt hordva, illetve az egyszerűbb, könnyebben viselhető ‘isabee’. Ezen kívül hordták még a ‘kornetmuts-öt’ is. Ez igazából ugyanolyan, mint Overijsselben és Gelderlandban a knipmuts. Annyit változtattak rajta, hogy ehhez is a széles első részt használták, így kapta meg a tipikus huizen-i formát. A nők ruházata általában fekete vagy sötétlila, széles ujjú felsővel.
Huizeni nő ‘isabee-val’ és a blaricumi viselet
Bunschoten-Spakenburg-Eemdijk/ Utrecht:
Feltűnő jellegzetessége a nagy, kikeményített ‘kraplap’, amit a vállon, háton és mellkason viselnek. Anyaga nyomott mintás karton. Hasonlóan a marken-i bauw-hoz, vasárnapra és ünnepnapokra itt is gyakran használnak hozzá antik anyagokat.
‘Enyhébb’ gyász esetén gyakori a világoslila szín, míg ‘súlyos’ gyászban sötétlilát használnak. Különlegesek kötött kissapkáik, amiket sok nő maga készít, vagy készített. Egy darab meghorgolása akár száz munkaórát is igénybe vehet.
Staphorst-Rouveen/ Overijssel
A nők általában ‘borstrok-ot‘, mellszoknyát viselnek, ami fekete szövetből készül és csak a karok látszanak ki belőle. Efelett van a kraplap, szinte mindig virágdíszítéssel. A gyászruha szintén színes, az enyhébbnél kéket, zöldet és lilát használnak. Súlyosabb gyász esetén pedig a motívumok fekete és fehér színűek. Efelett kockás mintájú vállkendő van: ha az illető nem gyászol, piros, fehér és kék színekkel, illetve gyászidőszakban kék- feketével. Meleg időben ezt mostanában elhagyják.
A szoknya általában fekete, hátul erősen redőzve. A vasárnapi- gyakran kéziszőttes- viselet kék vagy fekete, rajta a derékrészén hímzett kötény, végül pedig a kis, hímzett szövet fejfedő. Vasárnap és egyéb ünnepnapokon használták a nagy, ezüst ‘oortjes-t’, ehhez pedig a ‘toefmuts-öt’, 6-7 arany spirállal.
A cikk írója: Vera – frizfold.wordpress.com