Dr. Csiszár Ritával, a gyermekkori két- és többnyelvűség szakértőjével beszélgetünk. 2014-ben látott napvilágot a szülőknek és tanároknak írt kézikönyve, a Két- és többnyelvű gyermeknevelés a mindennapokban. Hamarosan a piacra kerül az angol nyelvű hangoskönyve is. Nagyon örülünk, hogy a Hollandiai Magyarok szervezésében, a terveink szerint az ősszel Hollandiába is ellátogat.
Igen, én is nagyon várom már a Hollandiában élő magyar szülőkkel (esetleg nagyszülőkkel) való találkozást. Bízom benne, hogy az őszre már lecsillapodik a mostani vírushelyzet. Addig viszont, ha az idejük engedi, javaslom, hogy nézzenek bele a honlapomba ahol a „cikkek” címszó alatt különböző érdekes történetet olvashatnak a témáról.
HasonlóCikkeink
Tudom, hogy számos külföldön élő magyar közösségnél megfordult már az évek folyamán. Milyen tapasztalatai vannak a rendezvénnyel kapcsolatban?
Valóban sok nyugat-európai magyar közösség meghívásának eleget tettem már az elmúlt években. Úgy érzem, hogy ezek a rendezvények több szempontból is kedveltek a szülők körében. Egyrészt azért, mert különböző nemzetközi kutatási eredményre épülő információt és tanulságos történeteket hallhatnak a témáról egy jó hangulatú program keretében. Persze a szülők nyelvén, mellőzve a szakkifejezéseket és a nagy elméleteket. Másrészt az is fontos a résztvevőknek, hogy választ kaphatnak a személyes kérdéseikre. Sőt, mások tapasztalatait és problémáit is meghallgathatják. Sokszor hallom megkönnyebbülve, hogy nem is gondoltam volna, hogy ez a kérdés mást is foglalkoztat.
Konkrétan milyen témákat érint az előadás, és melyek a legtipikusabb szülői kérdések? Említene néhányat?
A kb. másfél órás előadásban elsősorban arra kerestük a választ, hogy mi szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyermekünk két- vagy többnyelvű fejlődése lehetőleg problémamentes legyen. Külföldön élve, két dologban kell egyszerre támogatnunk a gyereket: egyrészt, hogy minél jobban megtanulja annak az országnak a nyelvét, ahol él (tehát az óvoda, iskola nyelvét), másrészt, hogy megismerje és a későbbiekben is megőrizze a szülő ház nyelvét.
A gyermek szemszögéből nézve mindkettő egyformán fontos. Hiszen a kétnyelvűség legkülönbözőbb előnyei akkor mutatkoznak meg, ha a gyerek mindkét nyelvet rendszeresen használja, beszéli, és az életkorának megfelelő szinten birtokolja. Nem szabad megfeledkezünk arról sem, hogy a gyerek gyorsabban és jobban megtanulja a helyi nyelvet akkor, ha jó magyar nyelvi alapokkal rendelkezik.
Milyen egyéb témák merülnek még fel?
Szót ejtünk például a nyelvfelejtésről is, egy téma, amiről úgymond hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mert igaz, ugyan, hogy a kisgyerekek nagyon ügyes nyelvtanulók és gyorsan szívják magukba az új nyelvet, de ugyanolyan gyorsan felejtenek is. A nyelvismeret tehát minden esetben folyamatos foglalkozást kíván. Ha ezt figyelmen kívül hagyja a szülő, és kizárólag az új ország nyelvének mielőbbi megtanulását tartja szem előtt, akkor bizony nagyon meglepődik, amikor észreveszi, hogy 1-2 év elteltével a gyerek magyar tudása nagyon megfakult. Sőt, rosszabb esetben teljesen el is tűnt.
Persze a felejtés bármely nyelvet érintheti. Ha két év hollandiai tartózkodás után visszaköltöznek Magyarországra, és a gyereknek a továbbiakban nincsen alkalma használni a hollandot, akkor az a nyelv is felejtésre van ítélve. Még akkor is, ha a négy évesünk már folyékonyan beszélt hollandul az óvodában. Minél kisebb a gyerek, annál gyorsabb a felejtés.
Beszélünk majd arról is, hogy amennyiben a gyerekünk holland nyelvtudás nélkül megy óvodába, előfordulhat, hogy némaságba burkolózik, tehát akár egy fél évig sem szólal meg. Viszont figyel, elemez és gyűjtögeti a nyelvtudást. Bár ez egy teljesen természetes folyamat, mégis sok szülőt aggodalommal tölt el, mert nem tudja, hogy mi történik, és bizonytalan, hogy a gyerek valóban megtanulja-e az óvoda nyelvét.
Szót ejtünk majd a nyelvkeverésről, ami egy mindennapi jelenség, és valójában nemcsak a gyerekeket, de minket felnőtteket is érint, ha a mindennapjainkat két vagy több nyelven éljük. Arra gondolok, amikor ugyanabban a megszólalásban a magyar szavak a hollanddal keverednek. Mi az oka ennek a beszédmódnak? Mit kezdjünk vele? Javítsuk ki, vagy inkább hagyjuk? Mi a jó hozzáállás? Ezt boncolgatjuk.
A vegyes nyelvű házasságokban nem ritkák a nyelvi konfliktusok. A szülőknek gyakran különböző elvárásaik vannak azzal kapcsolatban, hogy a gyerekkel ki, mikor, melyik nyelvet beszélje. A magyarul nem tudó szülő kirekesztettnek érzi magát, ha a partnere a saját nyelvét használja a gyerekkel. A magyar szülő viszont úgy érzi, hogy vagy rengeteg többletmunkát kell magára vállalnia (pl. mindig mindent fordítania), vagy végleg le kell mondani a saját nyelvéről. Arról is szólunk, hogy milyen megoldások kínálkoznak egy ilyen helyzetben.
Végezetül fontos arról is beszélni, hogy sok család három vagy több nyelven éli a mindennapjait. Egyre gyakoribb, hogy a szülők két különböző nyelvet beszélnek, egymással pedig egy harmadik nyelven angolul kommunikálnak (pl. angolul). A kicsi a negyedik nyelvvel – a hollanddal – az óvodában találkozik. Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy miként lehet hosszú távon egy olyan nyelvi stratégiát felállítani, ami minden családtag számára elfogadható. Mert bár sok különböző úton célba lehet érni, vannak zsákutcák is, amiket mindenképpen célszerű elkerülni.
Úgy hallottam, hogy a saját családjáról, a gyerekekről szóló történetek is helyet kapnak egy-egy előadás során. Hogy nemcsak szakemberként, hanem magánemberként, anyaként is közelít a témához. Másrészt, egy Önnel készített interjút hallgatva, számomra feltűnő volt a lelkesedése is a téma iránt. Mintha többről lenne itt szó, mint munkáról.
Valóban nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az élet úgy hozta, hogy a munkám egyben a hobbim is. Sokszor viccelődnek is a családban velem, amikor látják, hogy a sokszázadik kétnyelvű gyerekről szóló történetet éppolyan lelkesedéssel hallgatom, mintha még csak az első lenne. Ez talán annak is köszönhető, hogy egykori tanulmányaim során, aztán később a szakmai életben és a magánéletben szinte ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozom. Miközben a külföldi élet különböző velejáróiról, az új kultúrába való beilleszkedésről, a gyermekkori két- és többnyelvűségről tartok előadást különböző nemzetiségű szülőknek, jó magam is hasonló cipőben járok, hiszen az életem több mint felét már én is Magyarországon kívül töltöttem, és a patchwork családomban 4 különböző korú gyerek és fiatalt fejlődését követhettem nyomon. Így tehát személyesen is érintett vagyok mindazokban a kérdésekben, amelyről a szülőknek és a pedagógusoknak beszélek. Persze ennek a szakmai, elméleti hátterét is ismerem. Szerintem a könyvemen kívül éppen ennek a személyes érintettségemnek köszönhetem azt a sok meghívást, amit a külföldi magyar közösségekbe kapok.
A gyerekkori kétnyelvűséggel kapcsolatban rengeteg különböző tévhit él. Gyakorló anyaként a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy egy-egy gyerekorvostól vagy pedagógustól kapott megjegyzés mennyire megnehezíti a szülők feladatát. Van, aki éppen egy ilyen elejtett megjegyzés határára hagy fel a saját nyelvével és kezd el a gyerekkel hollandul beszélni. Ezt Rita is így látja?
Igen, ez valóban egy nagyon fontos téma. Jó néhány tévhit él még ma is a kétnyelvűséggel kapcsolatban, ezért most csak a leggyakoribbakra szorítkoznék. A lényeg, hogy ezek a széles körben elterjedt, sokat hangoztatott nézetek egytől-egyik hamisak. Ezért bárki szájából halljuk is őket, ne higgyük el és ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani.
Nem igaz pl., hogy a születésétől fogva két nyelvet halló gyerek automatikusan később kezd el beszélni. Mint ahogyan az sem, hogy két nyelv elsajátítása megterhelő lenne a kisgyerek számára (függetlenül attól, hogy egyszerre vagy egymás után kerül rá sor). Gyakran hallani azt is, hogy a kétnyelvű gyerek egyik nyelvét sem tanulja meg rendesen, hiszen keveri őket. Az is hamis, hogy az otthoni nyelv hátráltatja a gyereket az iskolai előmenetelében – nemhogy hátráltatja, hanem kimondottan segíti. Végezetül nem igaz, hogy a kétnyelvűek körében magasabb lenne a beszédfejlődéssel és a nyelvi zavarral küzdők aránya. Pl. a dadogás sem gyakoribb, mint az egynyelvű társaik körében. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy a kétnyelvűség önmagában nem véd meg ezektől a problémáktól.
Aztán léteznek olyan tévhitek is, amelyek túl rózsaszínűre festik le a kétnyelvű létet. Például nem állja meg a helyét az a megállapítás sem, hogy a kétnyelvű gyerek minden helyzetben, minden témában egyformán jól beszéli mindkét nyelvét. És nem minden kétnyelvű született tolmács, aki választékosan és bravúros gyorsasággal vált a nyelvek között. Sajnos arra sem számíthatunk, hogy 3 éves gyermekünk a holland óvodába bekerülve 3-4 hónap alatt kifogástalanul és választékosan beszéli majd az új nyelvet – ennél biztosan hosszabb időre lesz majd szüksége.
Nagyon köszönöm ezeket az előzetes gondolatokat. Szeretettel várjuk szeptemberben!
Én köszönöm a beszélgetést, és nagyon várom már a személyes találkozást az érdeklődő szülőkkel.
