Holland barátaink mesélték: fiuk edzője közismerten rákos beteg volt de úgy látszott gyógyul, rendbe fog jönni. Egy alkalommal az egész csapatot meghívta bulizni. Mindenki jól szórakozott, velük együtt az edző is boldog volt és felszabadult. Másnap érkezett meg a csoport tagjaihoz a hír miszerint a bulit követően eutanáziával vetett véget a már kezelhetetlen állapotának. El akart búcsúzni magában a többiektől de olyan módon, hogy ne szomorkodás legyen belőle hanem egy szép emlék- emlék az azt követő utolsó napra és emlék a többieknek, örökre.
Ez az aktív eutanázia: amikor a beteg kívánságára egy más személy- orvos vagy hozzátartozó- vagy önmaga közvetlenül, saját kezűleg meggyorsítja, előidézi a halált. Ez Magyarországon és a világ nagy részén tilos. Itt Hollandiában és a szomszédos Belgiumban engedélyezi a törvény (világszinten még pár más helyen is), sőt a többi eutanáziát engedélyezőkkel szemben ebben a két országban még a 18 éven aluliak is kérelmezhetik (mindkét országban más a szabályozás). Persze a kérelem felnőttek esetében is igen alapos kivizsgálás és procedúra után lesz jóváhagyva, gyermekeknél pedig ez még inkább így van- viszont borzasztó még elképzelni is mik előzhetik meg ezt, mit él meg egy gyermek és a családja ilyenkor a betegség kezdetétől a döntésig és annak bekövetkeztéig.
Hollandiában engedélyezte a törvény a világon elsőként az eutanáziát-16 éve-, más szóval a kegyes halált. Mások szerint orvosok vagy hozzátartozók által asszisztált öngyilkosságot- egyéni szemlélet kérdése.
Röviden: a beteg kérheti az eutanáziát ha elviselhetetlen, állandó fizikai vagy pszichés fájdalmaktól szenved és gyógyulása orvosi szempontból reménytelen. Kétféle formája létezik: a passzív, azaz meghalni hagyás: ebbe az életfenntartó/ újraélesztő eljárások elmulasztása, illetve abbahagyása tartozik. Magyarországon meghatározott esetekben a 18 éven felüli cselekvőképes beteg kérheti, hogy ne élesszék újra, ne lássák el vagy ne végezzenek el rajta életmentő műtéteket: ezzel nem megölik hanem lassan magától meghal. (A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.- Idézet a magyar törvényből)
Az eutanázia aktív formáját leginkább a daganatos megbetegedésben szenvedők választják- természetesen az ezt engedélyező országokban-, de előfordul más betegségnél is. Mióta pedig már saját otthonukban is lehetősége van erre a betegeknek azóta még nagyobb rá az igény. Sokan, főleg idősebbek számára megnyugtatóbb, hogy otthon még el tudnak búcsúzni a szeretteiktől és utána nyugodtan, békésen tudnak elmenni. De vannak komoly sajtóvisszhanggal járó esetek is.
A legnagyobb port talán a pár évvel ezelőtti alkalom kavarta fel amikor egy fiatal lány az évekig tartó szexuális bántalmazását nem tudta feldolgozni- ő az emiatt keletkezett mentális betegségeire, a lelki szenvedésére hivatkozva kapta meg az engedélyt.
Olvashattunk róla, hogy egy férfi az alkoholizmusát, az emiatt érzett elkeseredését és magányosságát hozta fel indoknak. Több sikertelen elvonókúra és rehabilitáció után nem látott már több esélyt az életben maradásra. A vizsgálatok megalapozottnak találták a kérését és megengedték neki is.
Ez a téma bonyolult, sokrétű. Komoly indulatokat válthat ki. Nem célom az iránymutatás mivel mindenki saját maga érzi azt, hogy az ő gondolkodásmódja/ értékei szerint mi helyes vagy nem. Kiváltója lehet ennek a megfelelő számú és ellátottságú Hospice-házak létrehozása/ fenntartása ahol a beteg, halál előtt álló betegek emberi, gondoskodó közegben tölthetik el életük végét.
Soha, soha nem akarom átélni, hogy bárki hozzátartozómnak, szerettemnek kelljen ehhez asszisztálnom, ennek lépcsőfokain végigkísérnem. Attól tartok gyenge volnék hozzá. Viszont saját részről igazán indokolt esetben habozás nélkül kérném. Vajon mit éreznének ebben az esetben az én családtagjaim? Kívánom, hogy soha, senkinek ne legyen rá szüksége.
Írta Vera, frizfold.wordpress.com
