2007 májusában érkeztem Eindhovenbe. A közvetítő iroda azonnal biztosított számomra szállást és munkát.
Nagyon megkedveltem a Hollandiában élő embereket és természetesen a felszabadultságot.
Megjegyzem, sosem próbáltam a “füvet”. 2 év után kisebb szünetet kellett tartani a munkahelyen mivel határidős szerződésem volt. De 2010 nyár elején ismét visszahúzott a szívem. A munkahelyre visszavártak,de szállást nehezen találtam,ugyanis már más iroda közvetített a régi céghez. Ők nem biztosítottak szállást.
Sürgősen kellett találnom kiadó szállást. Találtam is,az Albert Heijn hirdetőtábláján.
Kibéreltem. Iraki bevándorló volt a tulajdonos,aki az alsó szinten lakott.
Az emeleten 3 szoba volt, abból 1-ben már lakott egy román házaspár 2 gyerekkel. A másikban egy holland srác. Az ajtón lecseréltem a zárat és a tulajnak adtam egy kulcsot. Éltem-éldegéltem,dolgoztam. Ez ment 2 hónapig.
Majd a tulaj szólt nekem hogy a héten elutazik,és egy hónapig nem is jön haza, a bérleti díjat pedig adjam a román házaspárnak. Így is történt. Majd mikor kifizettem a bérleti díjat az esedékes időben, azon a héten történt az eset…
Éjjel értem haza a munkából, s a román feleség azzal várt, hogy 1500 euro eltűnt a szobájukból.
Meglepett a dolog, s kérdezetem mikor történt.
Azt mondta este valamikor. Mondtam, hogy nem láthattam senkit, mivel nem is voltam otthon. Aztán lefeküdtem.
Másnap délután ismét dolgozni mentem.. Este meglepetésemre, nagy bulira értem haza. Kb 30 jól megtermett román kisebbségi érezte jól magát. Be invitáltak, beszélgettünk… majd elcsattant a nagy kérdés… “Hova tetted a pénzt”?!?
Se köpni, se nyelni nem tudtam. Majd kérdezték hogy benézhetnek e a szobámba. Félnivalóm nem volt, hisz nem volt közöm a dologhoz. Így azt válaszoltam, persze! Felmentünk,kinyitottam az ajtót, beléptem és láttam hogy nem úgy vannak a cuccaim ahogy hagytam. Ekkor megkérdeztem, ki volt a szobámban!? Nem válaszoltak, csak belöktek a szobába.
Tudták hol és mit keressenek, találtak is. Az eltűnt pénztárca tartalmát találták… Ekkor kezdődött a lelki terror a tettlegelés… Egész éjjel. Nem kívánom senkinek. De kiderült hogy a magyar nyelv is beléjük szorult kicsit Romániában. A bankszámlámról nem tudtak levenni semmit, mert már előző nap hazautaltam a pénzt a feleségemnek.
Örültem hogy éppségben el tudtam menekülni.
Az autót nem merték elvenni, mást meg nem volt mit. De napkelte előtt kimentek a szobából azzal, hogy reggelre kerítsem elő a pénzt!!! A feleségemet hívtam! Azt beszéltük meg hogy azonnal hazamegyek, de kérdés volt hogyan jutok ki a házból… Hát összekötöttem a hosszabbítókat és leereszkedtem rajta az emeletről az ablakon keresztül. Mindenemet hátra hagytam,köztük egy 250 ezer forintos kerékpárt, tv-t, műholdas antennát, pda-t, meg nem is tudom miket…
Örültem, hogy épségben el tudtam menekülni.. Egy kollégámtól kaptam 200 eurót kölcsön, hogy haza tudjak utazni.
Azóta nem foglalkoztam a dologgal.
S bár ez az én történetem, szeretem Hollandiát. De vigyázzon mindenki! Legyen körültekintő, s minél hamarabb keressen olyan szállást, amit iroda ajánl! Sok sikert mindenkinek!
