Az albérlet
Kicsit elfáradva, bár izgatottan érkeztünk meg az egy hétre kibérelt apartmanba, ami Middelburg belvárosában, a Herenstraaton volt. Több okból is döntöttünk úgy, hogy nem szállodába megyünk. Az apartman olcsóbb volt, mint egy szállodai szoba, volt főzési lehetőség és nagyobb tér. Kisfiamnak mindezekre szüksége volt. És ne feledjük még a szállodák zaját, a folyosóról beszűrődő hangokat, amik szintén a szállodai szoba ellenére voltak.
Egy igazán kedves, fiatal hölgy fogadott minket és körbevezetett.
Könnyű volt vele beszélgetni, így hamar felbátorodva kérdeztünk tőle információkat: ugye nekünk sürgősen szükségünk volt albérletre és ha nem kapunk albérletet, akkor pedig tárolási helyre, ahol a dolgainkat ideiglenesen raktározhatjuk.
Magán ingatlanirodának dolgozott és volt kiadó garázsuk. Viszont csak minimum 3 hónapra adták ki és viszonylag drágán. De kedves volt, így említett egy céget is, ahol lehet különböző időtartamra, különböző méretű tárolókat bérelni. Sürgősen meg kellett találnunk a megfelelő helyet a tárolásra, hiszen 3 nappal későbbre vártuk a dolgaink érkezését Magyarországról!
Tovább kérdezgettük, így gyorsan kiderült, hogy van saját tulajdonú ingatlanuk kiadó! Most fejezték be a felújítást, így még nem volt hirdetve. Fellélegezve néztünk össze férjemmel és kérdeztük a feltételeket, mutattuk férjem munkaszerződését. Elmondta, hogy minimum 6 hónapra adják csak ki, egy hónapos felmondási idővel. Telefonon beszélt az irodával, természetesen hollandul, így nem sok mindent értettünk, de elkezdett lelassulni a beszélgetés… Ezért gyorsan felajánlottuk, hogy hajlandók vagyunk az első 4 havi albérleti díjat, plusz a kauciót átutalni szerződéskötéskor. Ezek után már nem volt ellenére, hogy megmutassa az apartmant.
Mivel a lakás a párhuzamos utcában, a Sint Janstraat-on volt, el is mentünk megnézni.
Nagyon szépen felújított, első és második emeleti apartman volt, egy háromszintes házban. Kétszintes, lift és udvar nélkül, a felső szinten voltak a hálószobák és ott nem volt wc. Számunkra ez igazán nem volt jó megoldás. Túl sok volt a lépcső, a bejárata az alsószinti üzlethelyiséggel közös volt és nem volt tárolóhelyiség sem. Ez a felállás sem terhesen (az éjszakai mosdólátogatások miatt), sem újszülöttel (a babakocsi tárolási lehetőségének hiánya miatt), sem a 22 hónaposnak (aki még nem lépcsőzött igazán) nem volt ideális.
Másnapra volt beiktatva egy családi ház megtekintése, ez volt az utolsó esélyünk (időközben a másik házat, ami tetszett volna, már kiadták)
Ez a ház tökéletes lett volna!
Udvar, minden emeleten wc, nagy nappali, családi házas környék. Megtekintéskor a legfelső emeleten találtunk egy kis beázást, amit jeleztünk is az ingatlanos hölgynek. Kitöltöttük a bérbe-vevési szándéknyilatkozatot és megbeszéltük, hogy telefonon értekezünk, mert egy másik család is aláírta ugyanezt a nyilatkozatot már.
A másnapi telefonbeszélgetés alkalmával kiderült, hogy a tetőtéri beázás lejavításához szüksége van a tulajdonosnak két hétre és utána döntene arról, hogy melyik családnak adja ki az albérletet. Ennyi időt mi már nem tudtunk várni – a kör bezárult. Akkoriban nem volt olyan más albérlet Middelburgban vagy 10 km-es körzetében, ami számunkra megfelelt volna.
Maradt a belvárosi, hiper-szuper, teljesen praktikátlan és méregdrága albérlet.
Sajnáltam, hogy így jártunk, de természetesen gyorsan néztem inkább a pozitív oldalát a dolgoknak:
- van albérlet!
- teljesen felújított lakás, ideálisan tiszta az újszülöttnek (is)
- belvárosban van, így könnyen elérünk mindent
- nagy, utcára néző ablakok -jó szórakozási lehetőség a fiamnak.
Következő részben elmesélem, hogyan érkeztek meg a dolgaink, hova tudtunk lepakolni és hogyan költöztünk be 🙂
Ha lemaradtál volna az első részről, ide kattintva elolvashatod.