2019 január közepén megkaptuk a jóhírt: férjem február 4-én kezdhet dolgozni CNC forgácsoló pozícióban Middelburgban. Juhhhéjj, örültünk, hogy dejóóó, sikerült, költözhetünk!!! Vettük is elő rögtön a telcsit, hogy gyorsan megnézzük hol is van Middelburg és kezdjünk albérletet keresni, fb csopikat keresni, kapcsolatokat építeni.
Mindezt lehetőleg gyorsan, hiszen jajjjajjajj, KÖLTÖZÜNK HOLLANDIÁBA!!!
Mivel már voltunk kint dolgozni pár évvel ezelőtt az északabbik részén Hollandiának, így volt már BSN számunk, férjemnek élt még a bankszámlája. Ugyanazon a közvetítőirodán keresztül kapott férjem most is munkát, akinek dolgozott már pár évet, így a munka miatt aggódni nem kellett. Tudtuk, hogy neki biztosítanak szállást, viszont most már család van: egy 2 éves fiúcska és egy 33 hetes pocaklakó! Családi házra van szükség, mégpedig azonnal (és ebben az uitzenbureau segíteni nem tud). Hiszen regisztrálni kell, hogy legyen biztosítás, háziorvos, biztonság a kisgyermeknek és újszülöttnek.
Több ingatlanossal is felvettük a kapcsolatot az elkövetkezendő pár hétben (erős angol nyelvtudásunk nagy segítség volt, hiszen hollandul nem beszéltünk). Fb-on találtunk segítőkész helybéli magyart, aki szívesen segített információkkal és elvállalta, hogy elmegy házat is nézni nekünk az időpontra (hálás vagyok a segítségért, LCs)
Ám hiába….
Zeelandon kevés albérlet van. Az a kevés pedig drága. Megfizethető, viszont mivel a tulajdonos dönti el, hogy ki költözik be a házába, így el lettünk utasítva egypár háznál. Az indok mindig ugyanaz volt: a férjem fizetése kevés, a tulaj nem szeretne rizikót vállalni.
Vészesen közeledett a repülés napja…
A terv az volt, hogy repülünk bőröndökkel és költöztetőcég hozza utánunk a dolgainkat. Két nehézség volt ebben a tervben: az egyik, hogy mivel viszonylag újak voltunk a magyar falunkban, sőt még a megyében is, ismerősre nem bízhattuk a dolgainkat, nem volt kire. Így a szállítást pár nappal az utazás előttre vagy inkább aznapra kellett időzítenünk (hiszen jött az ágyunk is velünk) -és ez máris lecsökkentette az elérhető fuvarosok számát. A másik nehézség pedig az volt, hogy a szállítócégnek kellett volna egy cím, ahova lepakolhatja a dolgainkat.
Két olyan albérletet találtunk Middelburgban, ami meg is felelt volna nekünk és a közvetítő csak személyesen mutatta meg őket, nem engedte, hogy küldjünk magunk helyett mást. Ebben bíztunk, hittük, hogy lesz albérletünk, mert olyan nem lehet, hogy nincs
Egy héttel munkakezdés előtt repültünk. A szállítócég, akikkel felvettük a kapcsolatot az utolsó utáni pillanatban, átszervezték a fuvarkocsijaikat, hogy beférjenek a dolgaink és elfogadták, hogy még nincs cím a lerakáshoz Nagyon rendesek voltak, hálás köszönet…! A kocsi megérkezése nagyon ideális időben történt, 1 órára vártuk a reptéri transzfert -a fiam alvás idejére- és kb délre a két sofőr megpakolta az autót (nekünk egy dobozt sem kellett megemelnünk) és kiürült a ház.
Lezártunk egy álmot, fordultunk egy új álom felé
Délután érkeztünk meg a reptérhez közeli szállodába. Elmentünk venni vacsit és hajnalra nassot, innivalót, összerendeztük a bőröndöket/ táskákat a repüléshez. Vacsi után fiamnak elolvastuk a reptérről és repülésről szóló könyvet és gyorsan mentünk is aludni, hiszen fél 4-kor keltünk
Mondanom sem kell, hogy hajnalban kisfiam izgatottan ugrált az ágyon, miközben mi a férjemmel mosolyogva próbáltuk összeszedni magunkat -ennyit az aggodalmamról, hogy “hogyan fog hajnalban felébredni a gyerek…”
Zökkenőmentesen leszálltunk Eindhovenben, még a pilótafülkébe is bekukkanthattunk. A reptéri kedves magyar transzfer egyenesen hozott is minket Middelburgba, az egy hétre lefoglalt apartmanba, ahonnan elkezdhettük intézni a letelepedéshez szükséges dolgainkat.
A folytatásban: hogyan találtunk mégis albérletet szupergyorsan
