Sajnos többségünkkel megtörténik, előbb vagy utóbb, hogy otthon élő szeretteink fizikai vagy mentális egészségügyi állapota rosszabbra fordul. Ez egy kavalkádnyi komplex érzést válthat ki belőlünk; többek közt bűntudatot, szomorúságot, dühöt, és tehetetlenséget. Külföldi életünk hirtelen nagyon stresszessé válhat. Ez a cikk megvitatja ezt a sokak által ismert helyzetet, és pár lépést, amivel előre csökkenthetjük az esélyét annak, hogy egy családi vészhelyzet súlyos negatív hatással legyen a saját és a családunk mentális egészségére.
A „helyzet”
Karrier lehetőségek miatt külföldre költözünk. Maximálisan leköti a figyelmünket az új munka, és az, hogy beilleszkedjünk az új lakásunkba, környékünkbe, és talán legfőképp az, hogy valamelyest otthon tudjuk érezni magunkat az új kulturális környezetben. A legtöbb esetben a családunk támogatotta a döntésünket, hogy megragadjuk a vissza nem térő lehetőséget arra, hogy egy új országban dolgozzunk es éljünk, gyakran magasabb színvonalon, mint azelőtt. A kiköltözés után azonban hamar rá kell jönnünk, hogy nem csak izgalmasabb és jobban fizetőbb a „kinti” élet, de nehezebb is. Az ismeretlenben kell kialakítanunk otthonunkat, és eközben számtalan akadállyal kell megküzdenünk. Ebben a pontenciálisan felkavaró és megpróbáltató időszakban sokszor kevesebb idő jut az otthon élő szeretteinkkel való kapcsolattartásra, mint szeretnénk. Nem arról van szó, hogy nem törődnénk ugyannyira, mint amikor otthon laktunk, hogy elmenekültünk volna a felelősségeink elől; egyszerűen sajnos végesek a kapacitásaink.
A mai nyugdíjasok nagy része viszonylag aktív életet él, így nem az az elsődleges aggodalmunk, hogy el tudják-e foglalni magukat nélkülünk. A legnagyobb félelmünk az, hogy az egészségügyi állapotuk egyik napról a másikra drasztikusan megváltozik. Mi tévők lennénk ebben a helyzetben? Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy hirtelen haza költözzenek, és munkaidejüket szeretteik ápolásával töltsék.
Kimondhatatlanul nehéz a távolból ápolni szeretteinket; sajnos nincs egyetlen megoldás erre a sok oldalú problémára. Gyakran, azok akiknek van már tapasztalatuk gyengélkedő szeretteik ápolásában a távolból, azt kívánják, hogy bárcsak felkészültebben érhette volna őket a változás. Ezért összegyűjtöttem pár meggondolandó módszert, amivel előre könnyítheted a családi vészhelyzet súlyát.
Kapcsolatot tartani, tervezni, nyílt dialógust kezdeményezni …
Használd a technológiát arra, hogy külfölről is rendszeres kapcsolatban maradj a szeretteiddel, és azokkal, akik részt vesznek az ápolásában. A technológia nem csak arra ad lehetőséget, hogy lelki támaszt tudjatok nyújtani egymásnak ezekben a nehéz időkben, de arra is, hogy aktívan részt végy a ápolási folyamatban és döntésekben.
Mindig légy nyitott újabb es újabb kreatív kapcsolattartási módokra a szeretteiddel: a fiatalabbakkal használhatod a Snapchet-et, a középkorúakkal játszhattok egymás ellen Scrabble-t online, az idősebbekkel pedig képeslapokat válthattok. Az által, hogy megpróbálsz a mindennapjaik része maradni, csökkentheted a távolléted által okozott bűntudatod. Emellett nekik is jól fog esni a „jelenléted”, és tudni fogják, hogy számíthatnak rád.
Ezen kívül hasznos lehet előre elkészíteni egy vésztervet arra az esetre, ha hirtelen kellene hazalátogatnod a betegágyhoz. Gondold végig, és beszéld meg a résztvevő felekkel a részleteket előre; például tudd, hogy ki intézi majd el az elhagyhatatlan heti teendőidet, vagy hogy ki vigyáz majd a gyerekekre… így majd azonnal fogsz tudni cselekedni, ha a helyzet úgy kívánja.
Jó ötlet lehet pénzt félretenni arra az esetre, ha hirtelen kell hazalátogatnod, így nem fogja váratlanul érini a családi kasszát. A hazaút és visszaút kifizetése mellett ezt arra is használhatod, hogy csökkentsd a pénzügyi nyomást az otthon elő szeretteiden, akik feltehetőleg pénzügyi áldozatokat is hoztak a beteg ápolásáért.
Sajnos a családi tragédiák nem csak összehozni tudják a családot. A stressz, félelem és anyagi nyomás kombinációja új, vagy régi konfliktusokat hozhat fel. Amikor csak lehet, kezdeményezz őszinte, barátságos, nyugodt, támogató beszélgetést a szeretteiddel, így csökkentheted a fölösleges konfliktusok esélyét.
Ha gyakori kapcsolatban vagy a gyengélkedővel és ápolóival, előre felkészülsz a „helyzetre”, és nyílt dialógust kezdeményezel a rokonokkal, akkor könnyedebben tudtok majd együtt működni, amikor a helyzet úgy kívánja. Ez a felkészültség nyugodalmat adhat nekünk, külföldön élőknek.
Külföldön élsz, és aggódsz egy idős vagy beteg iránt otthon? Te hogyan kezeled ezt a helyzetet? Szívesen fogadjuk kommentjeid és jó tanácsaid.
