Több ízben szó volt már ezen az oldalon a nyelvtanulás fontosságáról, most tekintsük át azon tényezőket, amik nehézséget okoznak a nyelvtanulásban. Hiszen amíg a hollandok majdnem 100%-os arányban beszélnek angolul, addig mi, magyarok igencsak rosszul állunk nyelvtudás terén. Alapvetően ennek négy okát látom.
- A magyar nyelv sajátossága
Tudható ugyan a magyar nyelvről, hogy a finnugor nyelvcsalád tagja, de a köztudatban olyan, szinte teljesen ismeretlen nyelvekkel van rokonságban, mint a manysi, vagy a hanti nyelvek. Ezek Oroszország Uráli részén beszélt nyelvek (utalhatnak ezek is arra, hogy honnan jöttünk). Illetve a magyar nyelvtant szokás finn nyelvtanhoz hasonlítani, de ez sovány vigasz, hiszen a finn szókészlet teljesen más, így nem értjük meg egymást. (Ellenben a finnek remekül tudnak az észtekkel társalogni.) De ugyanígy, ha körbenézünk a szomszédos országokban (Szlovákia, Ukrajna, Románia stb.), egyikük nyelve sem hasonlít a magyaréhoz. Míg egy szlovák és egy szlovén még ha nem is érti meg egymást, relatíve könnyen meg tudnák tanulni egymás nyelvét, tekintve, hogy mind a két nyelv a szláv nyelvcsalád tagja. Viszont mivel a magyar nyelv lényegében egyik nyelvhez sem hasonlítható, ezért egy második nyelv megtanulása már az alapoktól nehézséget okozhat. - Kiejtési- és nyelvtani sajátosságok
Sokaknak komoly nehézséget okoz a beszédértés, mert egy idegen nyelvnek legalább annyira a sajátja a szavak kiejtési módja, mint maga a szókészlet, vagy a nyelvtani szabály. A magyar nyelv a lassabban beszélt nyelvek közé tartozik (ellentétben például az olasszal és a spanyollal), emellett mind a hangsúlyos, mind a hangsúlytalan szótagokat egyformán kiejtjük. Ez alapvetően a német nyelv kihallásánál okozhat problémát, hiszen a német elharapja a hangsúlytalan szótagokat. Emellett a magyar nyelv egyik nagy előnye, hogy a szavakat ugyanúgy ejtjük, ahogy leírjuk. Az angol nyelvben viszont bőven tudunk ellenpéldát mondani. Mindezek mellett különböző nyelvtani sajátosságok teszik nehezebbé a nyelvtanulást. Hiszen bár a magyar nyelv tényleg jó eséllyel pályázik a világ legnehezebb nyelve címéért több között a magánhangzó-harmónia furcsaságai miatt (például: bérek, célok), illetve az igék határozott és határozatlan ragozásait is elég nehéz megmagyarázni egy külföldinek. Ugyanakkor mivel a magyar nyelvben csak 3 igeidő létezik (múlt, jelen, jövő), illetve a szenvedő szerkezet kikopott, ezért nekünk az okozhat nehézséget, hogy melyik múlt időt mikor használjuk, illetve, hogy a szenvedő szerkezetet megtanuljuk, és akkor használjuk, amikor szükséges. Hiszen az angolok, de főleg a németek előszeretettel használják a passzívot. - Kötelező orosz nyelv
Szerencsére már én is csak “elbeszélés” szintjén tudok arról, hogy a kommunizmusban kötelező volt az orosz nyelv, és kevesen tanultak angolul. Az idősebb korosztály ráadásul annyira nem is fogékony már a nyelvtanulásra. Erre az is lehet jó példa, amikor önkiszolgáló pénztárhoz megyek, általában angol vagy német nyelvet választom, segítségre van szükségem, és amikor egy idősebb pénztáros jön, többször felhördült, hogy miért van angolra állítva, ebből nem ért semmit. Így akik az előző rendszerben jártak iskolába, azok gazdagodtak egy olyan nyelvvel, melynek minden bizonnyal megvan a maga szépsége, csak éppen nem ennek vesszük hasznát, hiszen az orosz nem mondható világnyelvnek. - Oktatási rendszer
Szokás szidni a magyar oktatási rendszert, hogy mennyire elmaradott. Lexikális tudásra épít, ráadásul a tanárok előszeretettel érzékeltetik a diákokkal, hogy ő a főnök. Legalábbis 15-25 éve, amikor én jártam iskolába ez általános volt, ma már inkább arról lehet panaszt hallani, hogy a tanárok nem bírnak a diákokkal. Emellett az is közrejátszik, hogy a tanár elveszti a lelkesedését, hivatástudatát (már, ha egyáltalán azzal ült be a tanárképző egyetem padjába) ez a fajta mentalitás kihat a nyelvoktatás minőségére is. Mivel sokan nem lelkesedésből tanítanak, ezért “robotosan” tanítják a nyelvtant, szavakat, és ha például fogalmazást kellett házi feladatként megírni, annak javítása sokszor csak össze-vissza húzásban (szórend hiba), vagy áthúzott szavakban merült ki, a diák meg csak lesett. Egyrészt ez önmagában nem szolgálja a fejlődést, másrészt meg ha a diák sok hibát lát, egy idő után elveszti a maradék motivációját is a nyelvtanulásban. Ezért is van az, hogy a mai diákok, fiatalok többsége ma már internetről, videojátékokból, filmek, animék felirataiból, egyéb helyekről tanulja meg az angolt, de hogy iskolában kevesen, az tény. Az angol nyelv ebből a szempontból még kiküszöbölhető, már csak azért is, mert könnyebb a nyelvtana, de a német esetében teljesen más a helyzet. Az angolhoz képest kevésbé használatos az interneten, így azt önmagában emiatt is nehezebb megtanulni ily módon. Ráadásul a nagyon bonyolult nyelvtana miatt kiváltképp fontos, hogy olyan tanár tanítsa a nyelvet, aki szívvel-lélekkel tanít, szinte szórakoztató módon adja át a német nyelv sajátosságait, mert egy rossz tanár nemcsak hogy a lehető leggyorsabban veszi el a motivációt a nyelvtanulástól, hanem gyűlöletessé is teheti magát a nyelvet. Nem egy ismerősömtől, barátomtól hallottam, akik tanultak németet, hogy a tanár vagy túl szigorú volt, vagy nem foglalkozott a tanítással, de az biztos, hogy egy részük ugrik a német nyelv hallatára. Az az igazság, hogy meg tudom érteni őket. Nekem nagyrészt szerencsém volt a nyelvtanárokkal. Végig németül tanultam, és általános iskolában szerencsére olyan nyelvtanáraim voltak, akik tényleg szerettek tanítani, ezáltal megéreztem a német nyelv szépségét (mert hogy van szépsége), és ezért van az, hogy hellyel-közzel jól tudom a nyelvet. De tökéletesen meg tudom érteni azt, ha valaki nem az iskolában sajátítja el a választott idegen nyelvet.
Mi a megoldás? Erre csak lélektani megoldást lehet ajánlani: Engedjük el azt, ahogy az iskolában tanultuk a nyelvet. Ez egy lassú és nehéz folyamat, mint ahogy minden lélektani változás egy lassú folyamat következménye, de érdemes. Az biztos, hogy teljesen más felnőttként nyelvet tanulni, mint gyerekként. Aki jó nyelvérzékkel születik, az gyerekként szinte evidenciával sajátítja el az idegen nyelv alapjait, és úgy tanulja meg a szavakat, nyelvtant, míg felnőttként ez nehezebben megy. Azt gondolom, hogy ez is oda vezethető vissza, hogy a gyerek sokkal inkább ösztönösen cselekszik, és nem feltétlen gondolkodik szabályokban. Ennek következtében az a gyerek, akinek jó nyelvérzéke van, és jó tanára van, az evidenciával megjegyzi a német főnévvel járó névelőt, annak többes számát.
Alapvetően azt gondolom, hogy jó nyelvkönyveket lehet kapni a könyvesboltokban, és kifejezetten hasznosnak gondolom a repetitív nyelvtani feladatokat, fogalmazás írásokat. De ezek csak akkor érik el a kívánt hatást, ha érezzük, hogy ezek mind a fejlődésünket szolgálják, hogy belénk rögzüljenek a nyelvtani szabályok. Fogalmazással pedig megtanulhatjuk az addig megismert nyelvtani szabályokkal mondatokat alkotni, akár kifejezni önmagunkat. Igazából a nyelv csak folyamatos tanulással és ismétléssel sajátítható el. Ezért is mondható az, hogy a nyelveknél végképp nincs szükség a tudáspróbának semmilyen módjára, hiszen távolról sem biztos, hogy a pillanatnyi tudás évek múlva is meglesz. Azt gondolom, hogy nyelvet csak úgy érdemes tanulni, ha folyamatosan tanuljuk és ismételjünk. Ha kell, húszszor utánanézünk az adott szónak, nyelvtani sajátosságnak, hogy belénk rögzüljön. Az “ezt már tudnod kéne” attitűd eléggé ártalmas nyelveknél. Főleg, hogy mindenki más módszerrel tanul. Én alapvetően a fentebb említett folyamatos tanulás és ismétlés híve vagyok. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy fogadjuk el az adott nyelv sajátságos, esetleg a mi szemszögünkből furcsa szabályait. Főleg német nyelv okoz kellemetlen meglepetéseket már az elejétől, a háromalakú determinánsok megjelenésével, de a holland nyelvnek is megvannak a maga szépségei, hiszen a vonzatos igék ott is jelen vannak, ráadásul magas szinten nagyon sok elöljáró szót kell már tudni, amik magyar szemszögből ugyan ugyanazt jelentik, de a hollandok az adott igekötővel egyéb dolgokat is kifejeznek, ezért nagyon fontos, hogy ezek használatát fogadjuk el. Ez nagyon sokat segít a tanulásban, könnyebb elsajátítani a nyelvtani szabályokat.
Illetve sokat segít az is, ha filmet holland nyelven, holland felirattal nézünk. Aki Hollandiában valamelyik online streaming szolgáltatásra előfizet, az könnyebben el tud érni holland nyelvű tartalmat. Külföldről (Hollandia szemszögéből) ez már sokkal nehezebb, mivel nem a holland az első számú idegen nyelv, sokkal inkább angolul, esetleg németül érhetők el filmek. Ráadásul mivel majdnem mindenki beszél angolul Hollandiában, ezért a mozikban a filmek nagyrésze is eredeti (angol) hanggal, holland felirattal megy. Tehát nagyon holland szinkron sem létezik, mert a későbbi DVD, Blu-ray kiadásokra sem kerül fel minden esetben holland szinkronhang. Illetve arra is van példa (főleg régebbi filmeknél), hogy holland szinkron csak évek múlva készül el. Jó példa erre az egyik Disney klasszikus, a Macskarisztokraták, ami eredetileg 1970-ben lett bemutatva, de holland szinkront csak 1980-ban kapott. Mondjuk ennek a Disney klasszikusnak eléggé hányattatott sorsa volt, mivel Magyarországon is csak 1994-ben debütált. De amit el lehet érni filmeket érdemes holland nyelven nézni, és rátenni a holland feliratot, hiszen a holland nyelv a nehezen kihallható nyelvek közé tartozik. Így ha feliratosan nézzük a filmet, akkor idővel megszokhatja a fülünk, hogy az adott szót hogy kell kimondani. Hasonlóképp érdemes holland rádióadót hallgatni.
Tehát alapvetően sokféle módja van a nyelvtanulásnak. Első és talán legfontosabb, hogy akinek rossz nyelvtanára volt, annak érdemes azt lerendezni magában, és felfedezni új lehetőségeket a nyelvtanulás terén. Azt gondolom, hogy a felnőttkori nyelvtanulás nehézségeinek egyik oka a bennünk kialakult blokk, amit egy rossz nyelvtanár állíthatott elénk. Szintén fontos, hogy elfogadjuk, hogy a nyelvtanulás, egy nagyon hosszú, de inkább véget nem érő folyamat. Hiszen ismeretlen szóval, kifejezéssel, nyelvtani szerkezettel mindig lehet találkozni, nem utolsósorban, maga a nyelv is folyamatosan megújul. Emellett a folyamatos ismétlés, nyelvtani szerkezetek folyamatos gyakorlása is sokat segíthet. És ahogy megéljük az első sikereket, megalapozhatja az önbizalmat arra, hogy megszólaljunk az anyanyelvűeknek. Mivel a hollandoknál általánosan használt az angol nyelv, ezért különösen nagyra értékelik, ha egy külföldi megpróbál az ő nyelvükön beszélni. A tőlük kapott pozitív visszajelzések pedig még tovább segíthetnek abban, hogy még jobban elsajátítsuk a nyelvet, és egy idő után azon kaphatjuk magunkat, hogy már egész komoly, komplex témákról is beszélhetünk egy hollanddal, akár választékos szóhasználattal. A sikerélményért megéri.
