A Kröller-Müller múzeumot pár hónapja látogattam meg egy barátommal egy kellemesen hűvös nyári vasárnapon, amikor is a családom kétségbeesetten próbált elérni órákon keresztül, mialatt én a múzeum és az azt körülvevő Nemzeti Park látnivalóit csodáltam. Teljesen belemerültem a kiállításba és a múzeum romantikus történetébe is, ami miatt tökéletes randi helyszín lehet, de inkább nem első találkozás számára, mert a Hoge Veluwe területéről nehezebb valami kifogást találva elfutni, mint egy városi kávézóból.
HasonlóCikkeink
Helene Kröller-Müller nevét érdemes megjegyezni, mert az elsők között volt, akik felfedezték Vincent Van Gogh tehetségét. Még mielőtt Van Gogh igazán híressé vált volna, megvásárolta 90 festményét és mintegy 185 rajzát, amivel a világ második legjelentősebb Van Gogh gyűjteményére tett szert. Helene, aki a németországi Essen városában született egy gazdag iparos családba a 19. század végén, már fiatal korában is érdeklődött a művészetek és műgyűjtés iránt. Édesapja vállalkozása nyersanyagot adott el bányászati és acélipari cégek számára, így ismerkedett meg későbbi férjével is, a szintén vagyonos, holland Anton Kröllerrel, akivel közösen létrehozták a Kröller-Müller múzeum alapját alkotó műgyűjteményt és az azt körbevevő nemzeti parkot. Anton Kröller nevéhez kötődik a mai rotterdami Erasmus egyetem elődjének, a Holland Kereskedelmi Főiskolának is a megalapítása, vagyis jelentős szerepet játszott az elindításában az 1910-es években.
A múlt század elején Helene az egyik leggazdagabb nőnek számított Hollandiában, aki a vagyonának jelentős részét arra fordította, hogy műtárgyakat és festményeket vásárolt meg a gyűjteménye számára. Egy nyilvánosan látogatható múzeum ötlete egy későbbi utazása során ötlött az eszébe, aminek következtében a gyűjteményének egy részét már 1913-tól elérhetővé tette a nyilvánosság számára. Azonban hivatalosan a Kröller-Müller múzeum csak 1938-ban nyitotta meg a kapuit, miután Helene az egész kollekciót a holland népre hagyta. Ez magában foglalja Van Gogh jelentős életművét, de számos más híres festő (Diego Rivera, Picasso, Piet Mondriaan) alkotásait is. A múzeum Anton Kröller vadasparkjának a közepén kapott helyet, így kettejük különleges kapcsolatának is az őrzője ez a fantasztikus művészeti kiállítás és nemzeti park.
A Nemzeti Parkot több felől meg lehet közelíteni, mi az Otterlo-nál található főbejáratnál tettük le az autót, és pattantunk rá a parkban ingyenesen használható biciklikre. A park felszínének nagy része a legutóbbi jégkorszak idején képződött, ami miatt sokszor olyan érzésem volt, mintha egy másik bolygón lettünk volna, mert a kietlen homokos dűnéken túl semmi és senki nem volt körülöttünk, ami azért ritka élmény Hollandiában. Ezeket a pusztaságokat tarkítják fás-bokros vagy épp különleges növényekkel és virágokkal beültetett kertek. Mire eljutottunk a múzeumhoz, már megcsodálhattunk jó pár kültéri szobrot, amelyek Európa egyik legnagyobb kültéri szoborparkjának a részeként képeznek érdekes átmenetet a művészet, építészet és természet között.
A múzeum „normál” nagyságú, tehát nincs az az érzése az embernek pár kiállító terem után, hogy elég volt a festményekből. Abszolút átlátható az elrendezése, és világosan bemutatja az egyes festészeti korszakok közti különbségeket, még az olyan amatőr műkedvelőknek is, mint én, aki nem igazán tud sokat az egyes művészeti irányzatokról. És bár sosem voltam egy Van Gogh rajongó, mire a kiállítás végére értem, egy picit talán közelebb kerülhettem a művészetéhez. A kiállításra másfél-két órát érdemes rászánni, attól függően, hogy mennyi időnk van a park többi részére, ahol szintén ajánlott pár órát eltölteni.
Mindenképpen tanácsos tehát legalább egy délutánt betervezni a múzeum és park meglátogatására, de nekem nyolc óra sem tűnt elegendőnek. A kiállítás után átbicikliztünk a Park étteremhez, ami elég nagy választékot kínál mindenkinek, de főleg azoknak, akik hozzánk hasonlóan semmi ennivalót nem pakoltak az egész napos biciklizéshez. A közvetlenül a kiállítás mellett található étterem korábban zár, mint ez a kicsit távolabb található hangulatos vidéki házhoz hasonlító épület. Ezért figyeljünk oda arra, hogy hol és mit szeretnénk enni, ha nem szeretnénk éhesen távozni a parkból. Az étterem mellett van egy elég nagy játszótér is, ami tökéletes lehet a kiállításon kifáradt gyerekek számára.
Sajnos nekünk már nem volt időnk arra, hogy eljussunk a Szent Hubertusz (Sint Hubertus) vadászházhoz, ahol pár euróért cserébe meg lehet tekinteni a Kröller-Müller házaspár lakóházát, ami szintén építészeti ritkaságnak számít Európában.
Ennek ellenére rengeteg élménnyel távoztunk a park területéről, és mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, legalább egyszer látogasson el ide! Az egész évben nyitva tartó múzeum és park belépési díja kicsit magasabb, mint az átlagos belépők, ezért is érdemes egész napos programot tervezni. Múzeumkártyával is csupán 50 százalékos engedményt kapunk, úgyhogy mindenképpen keressük fel a múzeum weboldalát, mielőtt odalátogatnánk, hogy pontosan megtervezhessünk mindent a parkolástól kezdve az étkezésen át. Kellemes időtöltést!
