Hogy kezdődött a hollandiai pályafutásod és mióta élsz itt? Nővéreket és egészségügyi dolgozókat toborzó munkaközvetítő cég által utaztam ki Hollandiába, 2010 nyarán. A cég szállást és 3 hónapos intenzív nyelvtanfolyamot biztosított ingyen, azzal a feltétellel, hogy egy évig ők közvetíthetnek ki munkára kórházakba illetve időseket ellátó intézetekbe. A végén 5 hónap után közös megegyezéssel elváltak útjaink, mert nem tudtak elhelyezni nővérként sehol. Akkoriban volt egy erős megszorítás az egészségügyben és a munkaközvetítős munkaerő túl drága lett az intézeteknek. Önállóan egy hónapon belül találtam magamnak munkát. Így kezdtem el dolgozni fél év nyelvtanulás után, egy zuid-limburgi, demenseket ápoló intézetben.
Miért pont Hollandiára esett a választás? A 2008-as gazdasági válság előtt költöztünk párommal haza az Egyesült Államokból, annak reményében, hogy kialakíthatunk otthon egy kis családos életet. Sajnos rossz volt az időzítés, így 2009 januárjában már tudtuk, hogy újra útra fogunk kelni. Az új ország kiválasztásánál fő szempont volt számunkra, hogy közelebb legyen mint Amerika, könnyebben haza tudjunk járni a családot, barátokat látogatni. Másik fontos szempont volt számomra, hogy ne angolul kelljen beszelni. Én meg oroszt tanultam általános iskolában, a középiskolai angol órák pedig rányomták az „utálom” bélyeget az angol nyelvre bennem. Ezen az Államokban eltöltött másfél év sem változtatott semmit. Szerettem volna nulláról indulni egy egészen új nyelvvel. Párom a német nyelvterületet zárta ki határozottan. Így maradtak az észak-nyugati országok. Elsősorban dániai, hollandiai lehetőségeket kerestünk.
Mi volt a legnehezebb elintéznivaló a költözésnél? Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert szállást és intenzív nyelvtanfolyamot biztosított a cég akikhez kijöttem. A külföldre való kikötözésben is volt mar tapasztalatom, nem ez volt az első esett. Nehézséget leginkább az okozott, hogy 34 évesen, idegenekkel kellett egy házban laknom a férjem nélkül. Ő 70 km-re tőlem, szintén egy bérelt szobában lakott (munkásszállón) és csak a hétvégéken tudtunk találkozni.4 hónap különbséggel költöztünk ki, ő márciusban, én júliusban, és decemberben költöztünk össze, abba a szobába amit ő bérelt, majd januárban, mielőtt én elkezdtem dolgozni béreltük ki az első hollandiai lakásunkat. Az önálló lakásbérles már akkor is nagyon nehéz volt, azóta szerintem meg még nehezebb. Az egy eves munkaszerződésem aláírása után „feketén” tudtunk lakást bérelni.
Mi az, amit legjobban szeretsz itt és miért? Az első pár évben nagyon sok pozitív tapasztalatom volt, sok minden feltűnt és tetszett. Olyan dolgok, amiket már előttem többen leírtak itt, a rendezettség, tisztaság, a hollandok pozitivitása, a derűs arcok az utcán stb. Tíz év után ezek már megszokottá, természetessé válnak. Ami jelenleg újdonság és amit most szeretek Hollandiában, az most leginkább a munkámmal kapcsolatos. Másfél éve dolgozom nővérként egy nagy egyetemi kórházban. Szeretem, hogy nincs hierarchia az orvosok, nővérek és egyéb beosztottak között, mindenki egyenrangú fél: szimplán ember, aki a szakmájának megfelelő munkafolyamatot végzi. Szeretem a holland szociális hátteret, szeretem, ahogy gondoskodni próbálnak mindenkiről. Szeretem, hogy emiatt ritkán (tényleg nagyon ritkán) találkozom ápolatlan betegekkel. Szeretem, hogy bőségesen rendelkezésre állnak a tárgyi feltételek a jó betegápoláshoz.
Mi az, ami a legjobban zavar itt és miért? Fura, de leginkább a férfiak udvariatlansága zavar. Hiányolom, hogy itt nem engednek előre a liftnél vagy az ajtónál. Nem ajánljak fel a segítségüket, ha nehezet cipelek vagy ha véletlenül leejtek valami. Ezen kívül nem szeretem, hogy általános, társadalmi, politikai témákban sosem mondjak ki a hollandok hangosan és nyíltan a véleményüket, ha az eltér a megszokottól, az elvárttól. Túlságosan óvatosak e tekintetben.
Hogy állsz a holland nyelvvel? Tíz év után is úgy gondolom, még lehetne fejlődni. A probléma inkább az, hogy ezen a szinten mar nincsennek könnyen elérhető nyelvtanfolyamok. Ami igazán nehézséget okoz, az a többféle dialektus. Szinte minden megyének saját dialektusa van és azon belül a városoknak is. Meg ma is naponta többször elhangzik a számból a „bocsánat, de nem értem” kifejezés, főleg idősebb emberek esetén, akik szinte csak a területükre jellemző dialektust beszélik.
Van honvágyad? Már nincs.
Sikerült beilleszkedned a holland társadalomba? Azt hiszem igen, de tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy mindig külföldi maradok a hollandok szemeben, meg akkor is ha hivatalosan már holland állampolgár vagyok.
Írj egy kicsit a városról, ahol élsz! Maastricht az én városom. Már akkor eldöntöttem, hogy itt szeretnék élni, mikor még csak Hollandia térképét nézegettem odahaza, kikötözésem előtt. A várost a Maas folyó középen ketté szeli, régi és új városrészre… Budapestre emlékeztet. A hétvégén benne hömpölygő tömegről szinten Pest jut eszembe. A belga határ 3km, a német 30km. Egy nap alatt 3 országban is megfordulhatok egyszerre. Szeretem a dimbes-dombos környéket is, a Bakonyra emlékeztető pár perces szerpentineket.
Itt tervezed a jövőd? Az elkövetkező 10-15 évet biztosan. Most úgy gondolom csak (közel) nyugdíjas koromban szeretnék újra haza költözni. De a jövő manapság annyira változó és képlékeny, hogy megpróbálok csak a következő 5-10 évre koncentrálni es tervezni, a későbbi lehetőségekre, változásokra pedig nyitott maradni.
Mivel foglalkozol? A maastrichti kórházban dolgozom nővérként, egy olyan flexibilis team-ben, akik minden nap más és más osztályon dolgoznak, attól függően, hogy éppen hol van szükség a segítségünkre.
Jelenlegi hobbijaid? Jelenleg a munkám nagy kihívást jelent számomra, így a szabadidőmben vagy töltődőm, pihenek vagy a munkámmal kapcsolatos dolgokról olvasgatok, „tanulok”. Szívesen foglalkozom a kínai asztrológiával, önismerettel, illetve néha előbújik a kreatív oldalam is, akkor festegetek vagy varrok valamit.
Mit tanácsolnál az ide készülő társaidnak? Új életet kezdeni külföldön alázat nélkül nem lehet. Ezen kívül fontos az önismeret is. Tudd, hogy mi az amit meg be tudsz/akarsz vállalni, mi az amit meg elbírsz. Kell meg egy kis bátorság, és egy nagy adag kitartás is. Sokan leírtak már itt, és egyéb fórumokon is, hogy mennyire fontos az induló tőke, a nyelvtudás, hogy mennyire nehéz Hollandiában lakást bérelni, meg hasonlók. Fontos hogy tájékozódj minél több online felületen, mielőtt elindulsz.
Hollandiában élsz és Te is szívesen megosztanád a tapasztalataid, élményeid?
Itt a lehetőség! Töltsd ki Te is “Az Én Storym” kérdőívünket és kerülj fel te is a weboldalunkra. Célunk hogy valós emberi történetek alapján mutassuk be egy kicsit Hollandiát. Úgy gondoljuk hogy minden egyes story nagy segítséggel lehet az épp ide érkezett vagy még csak ide készülődő honfitársainknak. A kérdőív elérhető a következő linkre kattintva: https://forms.gle/L1K5ANrG7e9yVCvt8
