Hogy kezdődött a hollandiai pályafutásod és mióta élsz itt? 1992-ben, a véletlen tartott itt. Úton voltam Amerikába, de itt kellett várnom két hónapot Amszterdamban. Nagyon jól éreztem magam.
Miért pont Hollandiára esett a választás? A véletlen hozta így, es a fiú, hogy fülig szerelmesek lettünk egymásba.
Mi volt a legnehezebb elintéznivaló a költözésnél? Kicsi volt az autónk. És már volt egy kislányom, és sok holmim, amiből a könyveimet és a folyóirataimat mind otthon kellett hagynom.
Mi az, amit legjobban szeretsz itt és miért? Hogy minden olyan rendezett és tiszta. Még egy autószerelő vécéje is tisztább, mint otthon sokaknál. Hát meg az éttermekben. Igényesek a hollandok. Az utcák, a házak. Szeretem hogy nincs kerítés és függöny.
Mi az, ami a legjobban zavar itt és miért? A diszkrimináció. Amit csak akkor veszel észre, ha már jól beszélsz hollandul. Ha rávilágítasz, természetesen mindegyik tagadja, de soha többé nem áll veled szóba. És nagyon dühösek is lesznek tőle.
Hogy állsz a holland nyelvvel? Abszolút tökéletesen beszélem, sokszor a szókincsem jobb, mint egy átlag hollandé. Természetesen ettől is falra másznak. A kiejtésemből természetesen rájönnek, hogy nem vagyok holland születésű.
Van honvágyad? Néha, de maximum két hetet bírok Magyarországon. Nem az otthonom már… Szüleim meghaltak, fura így ott lenni. Na és nem beszélve az ottani külföldi gyűlöletről. Csöbörből vödörbe.
Sikerült beilleszkedned a holland társadalomba? Nem. Nem is áll már szándékomba. Hiszen abszolút lehetetlen. Amíg minden simán megy, addig bűbájosak sokan veled, de semmi tolerancia nincs, azaz az a fajta ahogy toleránsak egymással. Még akkor is, ha a diszkriminációt a törvény tiltja, a toleranciát pedig propagandálja. A férjem családja holland, és 20 év után sem fogadtak be, sem az anyja, sem a testvérei.
Írj egy kicsit a városról, ahol élsz! A város egy elég nagy város, közel a német határhoz. Sajnos itt, ha a dialektusukat nem beszéled, vagy akár a szomszéd faluból jöttél, már eleve nem állnak veled szóba. Szerintem ez beteges. Mivel nem fogadnak be, így elég magányos a városba élni. Pedig szívesen részt vennék a kulturális életben. A városnak van egy folyója, de nagyon csúnya a partja. Semmi szépség nincs benne. Pedig a folyó nagy, és egy híd is van a város részek között.
Itt tervezed a jövőd? Nem. De nem is Magyarországon. Valahol Európában. De nem itt, és nem ott.
Mivel foglalkozol? Tanár vagyok, három nyelvet oktatok és környezetvédelmet. Van saját vállalkozásom, ahol én vagyok egyben az igazgató, a tervező, kivitelező és az eladó is.
Jelenlegi hobbijaid? Környezetvédelem ezerrel. És a főzés minden szinten.
Mit tanácsolnál az ide készülő társaidnak? Aki azt hiszi, hogy itt kolbászból van a kerítés téved, még akkor is, ha kliséként hangzik. A holland nyelv ismerete nélkül öngyilkosság ide költözni. Hacsak nem gyűlölőd a családodat Magyarországon, nagyon fognak hiányozni egy idő után. Az utazás haza, ahogy öregszünk csak nyűg lesz. Fárasztó. És egyre drágább. Persze vakációzni mindig isteni hazatérni.
Hollandiában élsz és Te is szívesen megosztanád a tapasztalataid, élményeid?
Itt a lehetőség! Töltsd ki Te is “Az Én Storym” kérdőívünket és kerülj fel te is a weboldalunkra. Célunk hogy valós emberi történetek alapján mutassuk be egy kicsit Hollandiát. Úgy gondoljuk hogy minden egyes story nagy segítséggel lehet az épp ide érkezett vagy még csak ide készülődő honfitársainknak. A kérdőív elérhető a következő linkre kattintva: https://forms.gle/L1K5ANrG7e9yVCvt8
