A Jenever, a borókabogyóval ízesített alkoholos ital, Hollandia tradicionális itala. A holland jenever (vagy genever) nagy múltra tekint vissza. Gyakran “holland gin”-nek is nevezik, ez azonban helytelen elnevezés.
HasonlóCikkeink
Jenever – egy hagyományos holland szeszes ital
A Jenever a borókabogyó holland megfelelője, erről kapta a nevét, mivel az italt borókabogyóval ízesítik. A jenevert eredetileg malátabor lepárlásával készítették, amíg az alkoholtartalma el nem érte az 50 százalékot. A desztillációból származó szesznek elég kellemetlen íze volt, így különféle gyógynövényeket és borókabogyó-kivonatot adtak hozzá, hogy élvezhetővé tegyék.
A jenevernek két fő típusa létezik: jonge (fiatal) és oude (régi). A két típus nem a jenever korára, hanem az egyes jeneverfajták előállításához használt lepárlási technikákra utal.
A jenever és a gin nem ugyanaz
A jenevert néha összetévesztik a ginnel, mivel a nevük azonos eredetű, tekintve, hogy mindkét szeszes ital ízesítéséhez borókabogyót használnak. A jenevernek az előállításához használt alapanyagnak köszönhetően malátás íze van, amely inkább hasonlít a whiskyre, mint a ginre.
A jenevert a harmincéves háborúból hazatérő katonák vitték be Angliába a 17. században, amely aztán az angolokat a gin készítésére inspirálta. A gin viszont egy teljesen különálló ital, amely más összetevőket tartalmaz, valamint egészen más lepárlási folyamattal készül.
A jenever eredete
Manapság az egyik leghíresebb holland italként tartják számon. Nehéz lenne meghatározni, hogy a holland történelemben pontosan mikor fedezték fel a jenevert, vagy hogy kinek a nevéhez fűződik. Sokan egy 17. századi holland orvosnak tulajdonítják a felfedezését, azonban mielőtt élvezeti céllal kezdték volna el fogyasztani, a jenevert már jóval korábban gyógyszerként használták.
A 15. század végén vált a jenever gyógyszerből itallá, 1606-ban pedig már adót is vetettek ki rá, akárcsak a többi szeszes italra. Az 1500-as és 1700-as évek között minden holland városban, még a nagyvárosokban is több szeszfőzde működött a jenever vagy más szeszes italok előállítására, valamint a jenever elkészítéséhez szükséges malátát szélmalmok segítségével őrölték. Rotterdamban egy időben 200 szeszfőzde működött, ami a várost a jenever nem hivatalos fővárosává tette.
Városok, ahol napjainkban is készítenek jenevert
Jelenleg a hollandiai Amszterdam, Schiedam, Groningen és Dordrecht tartoznak a jenever termelő városok közé. Még külön rendezvények és fesztiválok is vannak a jenever tiszteletére, melyek közül a leghíresebbet Schiedamban rendezik. Schiedamban még egy jenever múzeum is található. Íme ezen városok híres márkái és szeszfőzdéi:
Jenever szeszfőzdék Amszterdamban
- Van Wees
- Wynandt Fockinck
- Bols: egy jól ismert jenever márka, amelyet 1575 óta gyártanak.
Jenever szeszfőzdék Schiedamban
- Notlet – ahol a Ketel 1 jenevert készítik
- Onde de Boompjes
- Hasekamp
Jenever szeszfőzdék Groningenben
- Hooghoudt
Jenever szeszfőzdék Dordrechtben
- Rutte
Hogyan készül a jenever
A jenever tipikus desztillációs technikája több lépésben történik:
- A rozst, a kukoricát és a malátát összekeverik, majd hozzáadják a vizet és az élesztőt. Az élesztő a keverékben lévő cukrokat alkohollá alakítja. Ezután a keletkezett anyagot addig desztillálják, amíg el nem éri a 20 százalékos alkoholtartalmat.
- Majd a keveréket másodszor is lepárolják, amíg az alkoholtartalma el nem éri a 30 százalékot. A harmadik lepárlási folyamatban a keverékből malátabor keletkezik, elérve a 46-48 százalék körüli alkoholtartalmat.
- Végül a malátabort (moutwijn) negyedszerre is desztillálják különböző növényekkel, valamint borókabogyóval. A borókabogyó és a gyógynövények mennyisége a termelő egyedi receptje szerint változik.
A régi és a fiatal jenever
A régi (oude) jenever és a fiatal (jonge) jenever az ital két fő fajtája. Kategorizálásuk a készítési módjuk és összetevőik alapján, nem pedig maga az ital kora alapján történik.
Fiatal jenever (Jonge jenever)
A fiatal jenever akkor jelent meg, amikor a második világháború alatt a malátaimport megcsappant. A cukorrépa-iparból származó melaszból készítették, melyet semleges ízű, kiváló minőségű alkohollá desztilláltak.
Ahhoz, hogy az ital a jonge jenever elnevezést viselhesse, a szesznek literenként maximum 15 százalék malátabort és 10 gramm cukrot kell tartalmaznia. A jenever ezen fajtája több gabonát tartalmaz, mint malátát. A fiatal jenever egyszerű cukoralapú alkoholt is tartalmazhat.
Régi jenever (Oude jenever)
A régi jeneverben a “régi” szó a jenever eredeti készítési módszeréhez kapcsolódik, amely magában foglalja a jenever malátaborból történő előállítását. A készterméknek több, mint 15 százalékban malátaborból kell készülnie, és literenként legfeljebb 20 gramm cukrot tartalmazhat.
Egy másik holland ital, a Korenwijn vagy másnéven gabonabor ahhoz a jeneverhez hasonló, amelyet a 18. században készítettek. Ez a tölgyfahordóban érlelt alkoholos ital literenként akár 20 gramm cukrot is tartalmazhat, a régi jeneverhez hasonlóan. A két ital között az a különbség, hogy a Korenwijnben a malátabortartalom magasabb, 51-70 százalék.
A Jenever egy levédett kifejezés
A jenever 2008-ban az Európai Uniótól megkapta az AOC (Appellation d’Origine Contrôlée – oltalom alatt álló eredetmegjelölés) minősítést. Ez azt jelenti, hogy a jenevert csak akkor lehet jenevernek (vagy genièvre-nek, illetve genever-nek) nevezni, ha azt Hollandiában, Belgiumban, valamint Franciaország és Németország bizonyos részein állítják elő. Ez ugyanaz a jól ismert szabály, amelyet a pezsgő (Champagne) is követ: a pezsgő csak akkor nevezhető pezsgőnek, ha Franciaország Champagne régiójában állítják elő.
Hogyan kell fogyasztani a jenevert
A hollandiai bárokban a jenevert gyakran úgynevezett “tulipán poharakban” szolgálják fel, azaz tulipánra emlékeztető, kifordított peremű kis poharakban, amelyekről úgy tartják, hogy még élvezhetőbbé teszi az italt. A jenevert egészen a pohár tetejéig töltik, hogy a folyadék szintje éppen csak a pohár pereme fölé érjen, és csupán a felületi feszültség tartsa a pohárban.
A holland sörrel ellentétben, amelyet mindig hűtve kell felszolgálni, a jenevert szobahőmérsékleten ajánlott fogyasztani. A szakértők továbbá azt vallják, hogy a jenevert ki kell élvezni, akárcsak egy pohár finom whiskyt. A fiatal jenevert gyakran aperitifként, étkezés előtt isszák, míg a régi jenevert jellemzően emésztést segítő italként, vacsora után fogyasztják.
A holland nassolnivalók, különösen a bitterballen, vagyis a krokettszerű golyók fogyasztása a jenever mellé szintén tipikus holland különlegesség. A bitterballen (szó szerinti fordításban “keserű golyók”) nem azért kapta a nevét, mert maguk a golyók keserűek, hanem azért, mert a hozzájuk tartozó párlat – a jenever – keserű ízű.
