1999 november 18. 37 évesen második gyermekemnek adtam életet. Megszenvedtem a kislányommal aki a 31.héten császármetszéssel látott napvilágot! December 24.-én mehettünk csak haza a kórházból. Örömünk mérhetetlen volt,hisz elmúlt minden veszély,végre fellélegezhettünk!
Édesanyám Miskolcon élt,és éppen az influenzás tünetei miatt úgy döntött később látogatja meg az unokáját! Január 13.-án telefonon értesültem édesapámtól hogy stroggal bekerült a kórházba. Pánik fogott el,hogyan tovább? Itt a még két hónapos kislányom,de hát az édesanyámnak biztos szüksége van rám! Úgy döntöttünk,utazok!
Másnap már a kórházban voltam. Rosszabb volt mint amit elképzeltem,nem tudta ki vagyok,csak összefüggéstelen ,érthetetlen szavakat “mondott”. Inkább nem is hasonlított beszédre! A diagnózis agylágyulás.
A motoros afázia
A motoros afázia azt jelenti, hogy a betegnek a beszédformálással vannak nehézségei: lassan és nehézkesen beszél és nehézséget okoz a szavak helyes kiejtése, de teljes beszédképtelenség is előfordulhat. Beszéde gyakran értelmes, de csak a kulcsszavakat tartalmazza. A főneveket legtöbbször egyes számban fejezi ki és a mellékneveket, határozó- és kötőszavakat sokszor elhagyja. Ennek ellenére ezek a betegek az írott és beszélt nyelvet megértik.
A szenzoros afázia
A Broca-vizsgálatok után több mint 10 évvel Karl Wernicke német kutató arról számolt be, hogy a bal agyfélteke halántéklebenyének sérülése szenzoros afáziához vezet. A szenzoros afázia azt jelenti, hogy a betegnek a beszédmegértéssel vannak nehézségei: hallja a szavakat, de nem tudja azok jelentését. Képes a szavak helyes kiejtésére, de beszéde a jelentésnélküliség felé mutat, azaz értelmetlen.
Abban az esetben, ha a betegnek mind a beszédformálással, mind pedig a beszédmegértéssel is vannak problémái, akkor globális afáziáról beszélünk. A fentiekből látható, hogy az agy egyes anatómiai régióinak (Broca-mező, Wernicke-terület) épsége alapfeltétele bizonyos nyelvi képességek kivitelezésének – ez a lokalizáció-központú (helyileg meghatározott) afáziaelmélet alapja. Azonban azt is tudjuk az MR-, funkcionális MRI-leletek alapján és az agyi elektrofiziológiai, neuropszichológiai ismeretek birtokában, hogy a megfelelő nyelvi alkalmazásokhoz további területek épségére is szükség van.
Édesanyámnak globális afáziája van!
Fogalmam sem volt,mit segíthetek,tehetek! Gondolatok keringtek a fejemben,de ugy gondoltam ezt majd ráérek még megérteni,most az első lepés,mit is tudok tenni? Az orvost kerestem,nagyon elfoglalt volt igy aznap nem jutottam semmire sem!
Másnap mikor beértem ,édesanyámat rázta a hideg,lázas volt,fázott ,egyik karja duplájára dagadva,bevörösödve! Kerestem a nővért ,mi történt vele,de nem lettem a választól okosabb ,miután azt mondta valami miatt begyulladt! Mondta hogy jegelni kellene! Na de mivel is? Hisz a kórháznak még takarója sem volt pluszban,nemhogy még jegelésre alkalmas felszerelése!
Ezen a délután családunk egyik tagja szintén orvos lévén megállapította hogy a karján levő duzzanat,orbánc. (Nem bizonyíthatóan fertőzött injekciós tűtől kapta)
Aznap viszont már megismert,de még beszélni nem tudott. Újabb 24 óra elteltével ,sok-sok gyakorlás után ,elkezdett beszélni! Miután édesanyám jó humorérzékkel megáldott asszony,rengeteget nevettünk a következő napokban! Barmit kérdeztünk tőle,kizárólag egy válasza volt-PARADICSOM.
Napok teltek el de a paradicsomot el nem hagyta,kérdeztem : hogy hívnak? A válasz Paradicsom Józsefné. A betegsége nem idegesítette sosem,akaratereje egy városnyi emberrel is felért! Tanulni,tanulni,tanulni! Logopédus évekig,önszorgalom,otthon újra tanult írni ,olvasni,számolni 69 évesen! Napi 16 db gyógyszert szedett az állapotára. ( később még erre is kitérek ).
4 évvel a történtek után már alig volt bármilyen nyoma a betegségének,vagyis egy kicsit talán lassabban beszélt! Persze a logopédust már a tb. nem támogatta,mi finanszíroztuk,államilag,egészségileg semmilyen segítséget nem kapott mart ő már “öreg”.2004-et írunk és 3 évet itt ugrok is előre.
2007-ben édesapám haláláig tulajdonképpen minden rendben is ment! Egyedül maradt! Persze időközben mi is Miskolcra költöztünk és a nővérem is látogatta de nem pótolhattuk a férjet!
Rohamosan romlott az állapota ,sokszor nagyon nehezen értettük meg mit is akar mondani! Nem szerette ha ott voltunk,idegesítette őt minden és mindenki!
2008-ban a nővérem és én Hollandiába költöztünk,a férjem es a lányom vele maradt! Elképzelésünk szerint egy évvel később már jöhet a család apraja-nagyja!
A viszony tovább romlott a férjem és édesanyám között,a lányom sokszor félt tőle!
A szomszédoktól hallottuk vissza hogy őt verik,bántalmazzák,nem adnak enni neki,ellopják a pénzét stb…. Nagyon szégyelltük magunkat!Sokan elhitték neki,sokan nem!
A családom így ideiglenesen,mindkettőjük nyugalma érdekében a nővérem üres lakásába költöztek!
Sokszor telefonáltam neki,mindig sírt hogy magára hagytuk,nem szeretjük! Mondtam jöjjön el hozzánk Hollandiába, jó lesz, együtt lesz a család! 2010 karácsonyra eljött látogatóba, terv szerint két hétre, de áprilisig velünk volt! Hát tudnék arról az időszakról is beszélni,de hagyjuk lesz attól még sokkal de sokkal érdekesebb!
2011 tavaszán hazautazott Magyarországra! A nyár gyorsan elmúlt hisz ő imádott kint lenni,gyomlálgatni,a kertben tevékenykedni! Jött a tél! Ismét mondtuk jöjjön el hozzánk,talán végleg itt is maradhatna!
Szóval ebben az évben és 2012 ben hol itt,hol ott volt. Az állapota mentálisan nagyon sokat romlott,mindenkit utált,mindenki bántotta,több családtagot lopással megvádolt ok nelkül így majdnem mindenki eltávolodott már tőle! Felkerestem az orvost aki azt mondta nem maradhat tovább egyedül hisz már képtelen normálisan gondolkodni,sokszor már veszélyes volt önmagára is ,majdnem felgyújtotta a házat!
A döntés nem volt egyszerű,otthon vagy Hollandia!Mérlegelni kellett,hisz minden emlék ideköti,de segíteni viszont mi,a családja tudunk neki igazán! Drasztikus lepéssel szakítottuk ki az otthonából,sírások,veszekedések közepette. Hollandiába költöztettük! Életünk 4 évig tartó kálváriája akkor kezdődött,de azt már a második részben olvashatjátok!
