-Hogy keződött a hollandiai pályafutásod?
Álomszerűen… Mikor kijöttünk, azt gondoltam, hogy ideiglenesen,amíg a nyelvet nem tudom beszélni, bármilyen munka megfelel (takarítás, gyári meló) stb… de gondoltam egy merészet… „ Aki mert az nyer!” Mivel otthon is (színházi) táncosként, tánctanárként, óraadóként dolgoztam, nagy bátran akkori „fergeteges” némettudásommal berobogtam egy sportiskolába, hogy kipróbáljak egy Zumbát. Kíváncsi, voltam, hogy hasonlóképpen tartanak-e egy órát, mint én, otthon. Az óra után megkérdeztem, hogy nem keresnek-e véletlenül óraadó tanárt. Akkor még nemleges választ kaptam, mondván, sajnos nincs kapacitásuk, de pár nap után mikor visszamentem, megkérdezték, hogy szeretnék-e még órát adni? Természetesen igent mondtam. Azután beadtam az önéletrajzom más sportiskolákba is és így több órával és munkahellyel lettem „gazdagabb”.
-Mikor és miért pont Hollandiaba jöttél?
2011 októberében jöttünk ki Hollandiába. A párom (aki gyerekként évekig Hollandiában élt és tanult) az egyik főiskolai csoporttársam párjától (aki holland), munkát kapott egy üzletben eladóként. Természetes volt, hogy együtt vágunk bele.
-Mi az amit legjobban szeretsz itt és miért?
Szeretem, hogy az emberek jó kedélyűek, befogadóak és barátságosak. Számomra Hollandia olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Minden szép, zöld, rendezett, az emberek vigyáznak a környezetükre. Illetve, hogy az embernek értékelik a munkáját!
-Mi az ami a legjobban zavar itt és miért?
A legbosszantóbb számomra a káosz a parkolásban, a biciklisek és néha az autósok is. Egyszóval a közlekedés. A jogosítvány megszerzése nagyon drága, de olyanok kapnak jogosítványt, hogy megáll az ész. A másik a PARACETAMOL-őrület… Úgy kapkodják, mint a cukorkát. Mindenre „marékszámmal” eszik a paracetamolt.
-Hogy állsz a Holland nyelvel?
Nagyon jól elboldogulok vele. A mindennapi életben és a munkámban is. Viszont hivatalos ügyeket nem szívesen intézek egyedül, illetve orvoshoz sem szívesen megyek egymagam. Az ilyen szituációkban biztonságérzetet ad, ha ott van a párom (aki szinte perfekt). Hiszen nem mindegy, hogy az orvosnál, is hogyan fogalmazzuk meg a problémánkat. ( Nem mindegy, hogy hasogat, nyilallik, tompán fáj stb…)
-Van honvágyad?
Igen. Nagyonis. De kizárólag a családom és a barátaim miatt húz haza a szívem. A hiányukhoz egyszerűen képtelen vagyok hozzászokni!
-Sikerült beilleszkedned a Holland társadalomba?
Én úgy érzem, hogy igen. Elfogadnak, szeretnek bennünket, nem úgy viszonyulnak hozzánk, mint az idegenekhez. Látják, hogy dolgozni jöttük, haladni szeretnénk, vannak céljaink és teszünk is érte. Ezeket a dolgokat nagyra értékelik. Soha nem éreztem még, hogy másként kezelnének.
-írj egy kicsit a városról ahol élsz.
Neede, a német határtól kb. 20 km-re fekvő falu. Kb. 7000 főt számlál. Személy szerint én nagyon szeretek itt élni. Egy igazán rendezett, barátságos kis település. Minden megtalálható benne, amire szükségünk lehet. A legközelebbi nagyobb város Enschede, Hengelo.
-Itt tervezed a jövőd?
Ha a családom, utánunk tud jönni, akkor mindenképpen. Sajnos az esetek többségében, mindig a szívemre hallgatok, de most az eszemre kell. Mire menjek haza? Itt van jó munkahelyünk, jó fizetésünk, elismerik, azt, amit csinálunk. Nem mellesleg abban dolgozom, amit egész életemben tanultam és imádok. Otthon csak a munkanélküliség várna bennünket, vagy egy olyan munkahely ahol havi 80-90 ezer forintért gürizhetnénk látástól mikulásig és a szüleink támogatására szorulnánk, mert máshogy sajnos Magyarországon a jelen helyzetben megélni nem lehet!
-Mivel foglalkozol?
Óraadó tanár vagyok különböző sportiskolákban. Csoportos órákat adok felnőtteknek, gyerekeknek (Zumba, Yoga, Pilates, Body Shape, Fit Plus, Theaterdans, Kidsdans, Minidans stb..)
-Mik a hobbiaid?
A munkám egyben a hobbim is. Azon kívül imádok jönni-menni, kirándulni. Szabadidőnkben szeretjük felfedezni Hollandia kastélyait, szépséges tájait, helyeit. Nagyon szeretek olvasni.
-Írj esetleg nekünk még pár sort, amit fontosnak találsz a többi olvasó tudomására hozni:
Ha esetleg Hollandiába készülsz és félsz az „idegentől”, ami Rád vár, az természetes. Csak bíztatni szeretnék mindenkit, aki bizonytalan, hogy merjen nekivágni, elindulni. Itt is dolgozni kell, hogy haladni tudj, nincs kolbászból a kerítés, de mégis más, mint otthon. Az emberek jószívűek, segítőkészek, befogadóak. Az időjárás nem a legjobb és legkiszámíthatóbb, de hozzá lehet szokni. Sok sikert!