Amikor egy magyar Hollandiába költözik, számtalan új élmény, kihívás és persze vidám „bakiparádé” vár rá. Az elején minden olyan furcsának tűnik: a bringázás szabályai, az ebédre fogyasztott szendvics minimalizmusa, a mindenre felírt paracetamol vagy az a tény, hogy a hollandok tényleg mindent a nevén neveznek. És mi történik? Először csak pislogunk, majd nevetünk vagy bosszankodunk – de végül valahogy megszokjuk.
Ha már egy ideje itt élsz, biztosan átélted ezeket a helyzeteket – és talán már észre sem veszed, milyen természetessé váltak az életedben. Íme 10 tipikus dolog, amin minden hollandiai magyar először nevet vagy bosszankodik – aztán megszokja!
1. Amikor már jobban vágod az OV-chipkártyát, mint a magyar buszbérletet
A holland tömegközlekedés elsőre bonyolultnak tűnhet – hiszen nem szoktunk hozzá, hogy mindent egy műanyag kártyával intézzünk. De idővel valahogy rájövünk a használat fortélyaira (check in, check out, maradék egyenleg), és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy Budapesten már kínosan bámulunk a jegyautomatára: „Mi is volt a normál papírjeggyel…?”
Néha még viccesebb, amikor otthon, a magyar buszon is automatikusan a kártyát keresed a pénztárcádban. Az is előfordulhat, hogy reflexből csippantani szeretnél, és kicsit zavarba jössz, amikor semmilyen leolvasó sincs a közelben.
2. Titokban imádod a holland kenyérszendvics-puritanizmust
Magyarországon számtalan variáció van a szendvicsre: rántotthúsos zsemle, sonkás-salátás buci, libamájas bagett, stb. Ezzel szemben a holland tízórai vagy ebéd sokszor egy szelet kenyér + sajt + vaj – és ennyi. Néha még a vaj is elhagyandó. Kezdetben kicsit nehéz megérteni, mi ebben a pláne.
Idővel viszont rájössz, hogy milyen egyszerű, gyors és kényelmes. Sőt, azt is észreveszed, hogy a munkahelyen, meetingen, vagy kiránduláskor te is boldogan csomagolod be a sajtos-kenyeredet, és már nem is érted, miért „hiányzott” hozzá annyi minden korábban.
3. A „gratis koekje” a kávé mellé mindig lecsúszik
Hollandiában szinte mindenhol jár valami apró ropogtatnivaló a kávé, tea mellé: egy kis keksz, apró csoki vagy pici süti. És te minden alkalommal boldogan elcsábulsz. Persze sokszor magadnak is meggyőzően mondod: „Tulajdonképpen nem is vagyok éhes…”, aztán fél perc múlva már ropogtatod is a kekszet.
A legjobb pedig, amikor extra fancy kávézóban vagy vendégségben valami helyi, különleges koekje landol a csésze mellett – olyankor már nem is takargatod a lelkesedésedet.
4. Legalább egyszer átestél a biciklizős bakikon
Ha Hollandiában élsz, előbb-utóbb bringára pattansz. És előbb-utóbb bele is futsz a kezdők tipikus hibáiba: rossz sávra keveredsz a kereszteződésben, későn csöngetsz, vagy épp az esővel dacolva kapaszkodsz a kormányba, mint aki az életéért küzd.
A hollandok a bringájukon születtek – legalábbis úgy tűnik. Mi, magyarok pedig csak tanulunk a mestertől. De hidd el, pár hónap (év) után te is olyan természetességgel tekersz majd, mint ők – néha még telefonálni is mersz közben (bár nem ajánlott, ha nem akarsz egy klassz bírságot összeszedni).
5. Néha kimondod, hogy „gezellig”, mert magyarul nincs rá pont jobb szó
Aki ismeri a hollandot, tudja, hogy a „gezellig” szó felér egy életérzéssel: barátságos, otthonos, hangulatos, vidám légkör – mindezt egyszerre jelenti. Magyarul nincs egyetlen szó, amivel igazán kiválthatnánk. Ezért aztán idővel észrevétlenül beépül a szókincsünkbe.
Esetleg a magyar barátoknak próbálod körülírni: „Te, ez tök jó volt, olyan… olyan… gezellig!” Vagy egyszerűen kimondod, mert passzol a helyzethez, és a magyar fejed küzd, hogy találjon egy tökéletes fordítást – de nincs.
6. Meglepődsz, ha valaki vendégként nem teszi el a saját poharát
A holland mentalitás része a „szolgáld ki magad” elv. Ha vendégségbe mész, gyakran előre elmondják, hogy „érzed otthon magad”, és az asztalra pakolt nasiból, hűtőből bármit vehetsz. Sőt, fel is ajánlják, hogy nyugodtan mosogasd el a saját tányérod, ha végeztél.
Ez először furcsa lehet nekünk, magyaroknak, mert otthon inkább a házigazda, háziasszony az, aki körbeugrálja a vendéget. Itt viszont megszokott, hogy mindenki maga után elrámol, így amikor néha valaki a régi, magyar szokást követi (ülve marad, megvárja, hogy kiszolgálják), kicsit feszengünk.
7. Még mindig nem tudod rendesen kimondani a „Scheveningen” szót
Scheveningen egy tengerparti városrész Hágában, csodás sétánnyal, mólóval, stranddal, bulikkal. A neve viszont igazi nyelvtörő a számunkra. Lehet, hogy már számtalanszor próbálkoztál, de a „g” és a „sch” hang együtt még mindig elég nehéz dió.
Viszont sosem adod fel. Egy idő után talán már a holland barátaid is elfogadják, hogy a te kiejtésed nem lesz tökéletes, de mindannyian mosolyogva veszik tudomásul, hogy kitartóan próbálkozol.
8. Néha jobban hiányzik a magyar túró rudi, mint a család
Ez persze egy jó adag túlzás, de valljuk be: ha már hosszabb ideje nem jártál otthon, a magyar ízek, különösen a csokoládéval bevont túró rudi egyszer csak elkezd kísérteni. Talán tizedszerre is megnézed a helyi keleti-európai boltokban, vagy remegő kézzel várod, hogy valaki hazalátogasson, és hozzon neked belőle legalább párat.
A csúcspont pedig az, amikor már több tucat rudival a bőröndben utazol vissza Hollandiába, és igenis büszke vagy rá, hogy a fele a mélyhűtőben landol. Mert csak úgy lehet túlélni a következő hazalátogatásig.
9. Már nem csodálkozol rá a narancssárga őrületre
A foci-világbajnokság, az EB, a Király Napja vagy bármilyen más alkalom – a hollandok teljes narancsba borítják az országot, magukat, még a házukat is. Eleinte ez kicsit sokkoló, hiszen nálunk nem igazán van ekkora hév a nemzeti színek körül.
Pár év után viszont azon kapod magad, hogy neked is van egy narancssárga pólód, és talán még az ablakba is kiteszel valami díszt. Már nem bámulsz értetlenül, csak mosolyogva konstatálod, hogy ez is része a helyi identitásnak.
10. Néha már élvezed a holland „egyenes beszédet”
A hollandok híresek arról, hogy nem kertelnek. Egy meeting, egy baráti beszélgetés vagy akár a szomszédolás során is kimondják, ami a fejükben van. Elsőre ez kicsit durva lehet egy magyar számára, aki talán megszokta a körülíró, óvatosabban fogalmazó stílust.
Idővel azonban az ember ráérez, hogy ez az őszinteség lehet felszabadító is: legalább tudod, hányadán állsz velük. Lehet, hogy mégiscsak könnyebb az élet, ha nem kell találgatni, ki mit gondol.
Nos, biztos vagyok benne, hogy a fentiek közül legalább néhány pontban magadra ismertél. Persze nem kell minden apróságot szégyellni vagy titkolni: ezek a kis bakik és furcsaságok adják a hollandiai magyar létünk ízét. A költözés, beilleszkedés sosem zökkenőmentes, de ettől leszünk mi is sokkal nyitottabbak, rugalmasabbak és persze erősebbek.
Te mit tennél még hozzá a listához? Meséld el kommentben vagy privát üzenetben, melyik „titok” esett meg veled – ne aggódj, mi nem ítélkezünk, hiszen sokan vagyunk ugyanebben a cipőben. És pont ez a jó: együtt mindig könnyebb átélni (és túlélni) a hollandiai mindennapok kisebb-nagyobb kihívásait.
Gezellig együtt nevetni, nem?
