A Hollandiában „klompen” néven ismert fapapucs olyan szimbólum az országban, mint a szélmalom és a tulipán. Bár Európa-szerte megtalálhatóak, a teljes egészében fából készült papucs holland története a középkor előttre vezethető vissza. Nem ismert, hogy pontosan mikor kezdték el használni a mindennapi gyakorlatban, mert alig vannak maradványok. Amikor a fapapucs elhasználódott, tökéletes volt tűzifának. A legkorábbi ilyen papucsot Amszterdamban fedezték fel, amely 1230-ból származik.
A teljes láb védelmére szolgáló holland papucs hagyományosan éger-, nyár- vagy fűzfából készül. Bár kényelmetlennek tűnhetnek, a viselőik azt állítják, hogy egyáltalán nem azok. A papucs jó szellőzést biztosít, sokkal jobbat, mint a szövet vagy a bőr cipő. A forró hónapokban hűvösen tartják a lábat, míg a hideg hónapokban melegen. A helyes testtartást is elősegítik, amelyet az orvosok is igazoltak. A modern papucs még az EU biztonsági tesztjein is átment, így munkavégzés során is biztonságosnak tekinthető.
A fapapucs története
A középkor előtt általános volt, hogy az emberek mezítláb élték le az életüket. Főleg a vidéki szegények számára a cipők elérhetetlenek voltak. Abban az időben a cipő (akár fából, akár más anyagból) státuszszimbólum volt. A középkor előtti elit réteg nyitotta meg az utat a fapapucs előtt. A fapapucs elődje a Trippen vagy Platijnen, amelynek fából készült a talpa és bőr volt a tetején. Ebből fejlődött ki a teljesen fából készült cipő, amely a 16. században vált népszerűvé. Abban az időben a fapapucs sokkal olcsóbb és praktikusabb alternatívát kínált a felsőbb osztály bőr- és szövetcipőivel szemben.
Személyre szabott
A farmerek, halászok és más munkásosztály tagjai számára a cipő egyszerűen szükséges volt a munkához. Nedves felületeken, például a csónakokon vagy lápos területeken, szárazon tartják a lábat. Az éles horgok vagy szögek ellen is védelmet nyújtanak. A holland fapapucsokat szakmánként más és más módon formázták meg. A halászok papucsainak orra hegyes volt, hogy a halászhálókat ki tudják bogozni. Négyszögletes sarkuk volt a tőzeg kiásására és a sáros talajon a stabilitás biztosítására. Egyes papucsok alján szögek voltak, amelyek lehetővé tették a jeges csatornákon való gyaloglást. Akkoriban még a lovak is fapapucsot hordtak!
Papucskészítés
Minden faluban a mesterek kézzel készítették a papucsokat, amely három-négy órán át tartott. A klumpakészítő minden papucsot egyénre és alkalomra faragott és fűrészelt. Először levágtak egy szeletet a fa törzséből. Ezután kettévágták a felszeletelt törzset egy fejszével, majd egy késsel kifaragták a klumpa formáját. Végül kikanalazták belülről a maradék fát. A mesterek mindig nedves fával dolgoztak, hogy elkerüljék a szálkákat. Az utolsó lépés, a szárítás körülbelül három hétig tartott, mivel a szél végezte ezt a feladatot.
A fapapucsok napjainkban
A mai papucsok gyakorlatilag megegyeznek az évszázadokkal ezelőtti kialakítással. Gyakorlati felhasználásuk azonban idővel csökkent. A 20. századra az ipari cipőgyártók felvirágoztak Hollandiában, csökkentve a keresletet a kézműves papucsok iránt. Mindkét világháború kezdetén egy rövid újjáéledés volt tapasztalható, mivel a bőr nem volt könnyen elérhető. Akkoriban jelentek meg a papucsok személyre szabottabb változatai. Ennek eredményeként a falvak egyedi stílusokat, színeket, faragásokat és dekoratív mintákat alakítottak ki. Manapság évente mintegy 300 000 készül. A fellendülő turisztikai piac szinte az összeset felvásárolja – ez a tendencia a 19. század végén kezdődött el.
Gyakorlati használatban vidéken találkozhatunk fapapucsokkal, amelyeket kovácsok, farmerek, halászok és kertészek viselnek. Mintegy 12-30 hagyományos papucs készítő mester még mindig dolgozik Hollandiában. Továbbra is tiszteletben tartják a papucs művésziségét és történetét, miközben modern kézműves technikákat is alkalmaznak. Ezek a hagyományos klumpakészítőknek köszönhető, hogy a papucsok iránti folyamatos érdeklődés még mindig fennmaradt.
Szeretnél többet megtudni?
Ha még ezek után is kíváncsi vagy a papucskészítésre, látogass el a Kooijman facipőműhelybe, amely Zaandam történelmi Zaanse Schans negyedében található. Az Amszterdamtól mindössze egy rövid vonatútra található Kooijman műhely 1974 óta mutatja be a hagyományos fapapucskészítési eljárást. A tulajdonosok Jaap és Ineke Kooijman a lehető legautentikusabb, felújított antik gépeket használnak. A Kooijman Facipőműhely a Klompen Múzeumot is működteti. A látogatók különböző korokban és régiókban láthatnak fapapucsokat (az olasz Zoccollo, a német Holzschuh, a portugál Tamanco és a belga Sabots). Évente körülbelül egymillió látogató érkezik ide, és ismerik meg a fapapucsok történetét.
Hollandia-szerte számos más múzeum is található. Ezek közé tartozik az Eelde International Klompenmusuem, a Klompen Museum Best és a Klompenmuseum Goor. Végül pedig a scherjoni Klompenmakerij és Klompenmuseum – egy speciális központ, ahol hatodik generációs mesterek dolgoznak.
Érdemes lehet megnézni a hagyományos holland Klompendansen-t, amely országszerte különböző vásárokon látható. Ahogy a neve is sugallja, ez egy pogány eredetű tánc, ahol a résztvevők hagyományos holland viseletben és fapapucsban táncolnak. A dobogó fapapucsok hangja egy olyan élmény, amelyet csak Hollandiában hallani!
