A KRE-BTK Néderlandisztika szakának köszönhetően végre tanári segítséggel, szervezetten tanulhatok hollandul. Azért lehet érzékelni a különbséget. Azt gondolom, hogy alapvetően jó ötlet egyedül tanulni nyelvet, de segítségre feltétlen szükség van. Például, ha egy szónak több jelentése van, akkor ott lehet a különbség, hogy mikor, melyik szövegkörnyezetben használják a megfelelő szót. Nem utolsósorban a nyelvtani magyarázatok… Néhány dologról kiderült, hogy bizony, helytelenül tanultam meg egyedül, és ezeket is korrigálni kell. Szerencsére mindenre van tanári segítség. Most szeretném összegyűjteni azokat a nyelvtani sajátosságokat, melyek nehézséget okoznak az alapok elsajátításában.
- Számok
Nincs mit szépíteni: Aki nem németes, az szenved vele. Azt látom, hogy az angolosok nehezen sajátítják el azt, hogy a hollandban fordítva kell mondani a kétjegyű számokat. Tehát először mondjuk az egyes helyiértéket, majd a tízeset. Íme egy példa:
Német: Sechsunddreißig.
Holland: Zesendertig.
Ez a harminchat. De még németesként is lehet keverni, néha kifejezetten mókás félreérteni. Most már Hollandiában is egyre több a forró nyári nap, és amikor holland rádiót hallgattam, az időjárást hallgatva “Zesendertig graden”-t mondanak, néha még én is hajlamos vagyok ezt 63°C-nak értelmezni. Itt még szerencsére nem tartunk (soha ne is jöjjön el), de igen. Elsők között a számokra kell nagyon ráállni, és tudatosítani magunkban, hogy a 36 az “hatésharminc” hollandul. Ez az óra leolvasásánál is fontos, hiszen a hollandok 24 órában olvassák le az órát, ezért fontos, hogy például a 23 órát “drieendtwintig uur”-nek mondjuk, és ne “tweeënddertig”-nek. Bár aki nagyon elfoglalt, az szerintem örülne, ha egy napban 32 óra is lenne, de akinek komoly nehézséget okoz az elején, az mondhat “elf uur ‘s nachts”-ot, tehát este 11 órát. - Megfelelő tagadás
Geen of niet? Nagyon nem mindegy, és ebben is vannak buktatók. A “geen”-nel határozatlan főnevet tagadunk, míg a “niet”-tel állítást, mondatrészt. Ami nehézséget okoz, hogy akkor is “geen”-t kell használni, ha a főnév előtt melléknév áll.
“Ik heb geen nieuwe auto.” (Nincs új autóm)
Mert itt a főnév a melléknévvel alkot egy szerkezetet, ezáltal tagadjuk a határozatlan főnevet. És érdekes, hogy az alábbi mondat is lényegében ugyanazt jelenti.
“Mijn auto is niet nieuw.” (Az autóm nem új)
Ugyanúgy arról van szó, hogy az autóm nem új, csak itt azért használjuk a “niet”-et, mert csak a melléknevet tagadjuk. Ugyanígy tagadunk állítást is.
“Ik ga vanavond naar de bioscoop niet.” (Nem megyek ma este moziba.)
Mivel a tagadás az egész mondatra vonatkozik, ezért a “niet” a mondat végére kerül. - A megfelelő múlt idő használata
A múlt idő már némileg ingoványosabb terület, mert nemcsak arról van szó, hogy a holland nyelvben legtöbbször kétféle múlt idő használatos, hanem annak megfelelő használata is, illetve a rendhagyó igéket külön meg kell tanulni. Először a Perfectum-ot szokás tanítani, mert azt gyakrabban használják. Lényegében az a befejezett jelen. Amikor a cselekmény lezárult, és van hatása a jelenre nézve. Az imperfectum pedig az elbeszélő múlt, amikor valami történt a múltban, de annak már nincs hatása. Talán az egyik legjobb példa a különbség érzékeltetésére, amikor mondjuk elmentünk az egyik barátunkhoz, és ezt mondjuk neki:
“Ik ben met trein gekomen” (Vonattal jöttem)
Itt a perfectum használatos, mert van hatása a jelenre azáltal, hogy a vonat “segítségével” a barátomnál vagyok. De ha visszajöttünk onnan, és otthon meséljük, mivel mentünk, azt a következőképp mondjuk:
“Ik ging met trein” (Vonattal mentem)
Itt pont a másik igét kell használni, de a lényeg, hogy itt már az elbeszélő múlt a használatos, mert már nincs hatása a jelenre, hogy vonattal mentem a barátomhoz, mert már hazajöttem onnan. De ugyanígy jól meg lehet érteni az “esett az eső” kifejezéssel. A “Het heeft geregend” kifejezést akkor használjuk, amikor már elállt az eső, de még nedves talaj, ezáltal van hatása a jelenre. A “Het regende” pedig akkor, amikor el is állt az eső, és már fel is száradt a talaj.
Még a szabályos igék sem mondhatók problémamentesnek, hiszen az sem mindegy, hogy az ige participium alakja d vagy t ragot kap. Ez az ige ragozatlan változatának utolsó mássalhangzójától függ. Azt szokás mondani, hogy van egy szó: “‘t kofschip“, ha az utolsó betű szerepel ebben szóban, akkor t ragot kap, ha pedig nem, akkor d-t. Akik jobbak nyelvtanból, azok megfigyelhetik, hogy a ‘t kofschip szó csupa zöngétlen mássalhangzókból áll. Meg lehetne úgy is tanulni, ha az utolsó betű zöngétlen mássalhangzó, akkor t tagot kap, ha pedig zöngés, akkor d ragot kap. Azért írtam feltételes módban, ez a megközelítés elvileg helytelen, megkérdeztem a nyelvtanáromat, azt mondta, hogy nem ennyire egyszerű. Ami miatt mégis leírtam, az az, hogy igazából a ‘t kofschip szó sem nyújt teljes körű segítséget, ugyanis bizonyos esetekben nem azt kell nézni, hogy az ige particium alapjában mi az utolsó mássalhangzó, hanem azt, hogy mi az ige infinitiv alakja. Már az első órán tanítják nyelvórán, hogy holland nyelvben egy szó nem végződhet s és v betűkkel, ezért van az, hogy például a “leven” (élni) ige egyes számú ragozása “leef, leeft”, ugyanakkor particiumban hiába marad meg az f utolsó mássalhangzóként, és hiába szerepel a ‘t kofschip szóban az f betű (maradjunk ennél, ha ez a hivatalos), az ige infinitiv, tehát a főnévi igeneves alakját nézni, ami a “leven”, ezért lesz az ige múlt időben “geleefd” vagy imperfectumban “leefde”. - Az “er” határozószó
“Az elátkozott szó”. Ahogy az egyik holland barátom foglalta össze a véleményét az “er” határozószó kapcsán, és lássuk be, nem is tévedett. Már az elején tanulunk az “er” szóról, hiszen már kezdő szinten is lehet használni. Hiszen elsődleges funkciója, hogy valaminek a létét, létezését emeli ki. Tehát, mint a német nyelvben az “es gibt” szópáros lényegében megegyezik az “er is” szóval. De több, ettől független használata is van, és pont azért, mert az egyes használatuk között nincs kapcsolat, ezért komoly nehézséget okoz a nyelvtanulóknak, hogy mikor is használjuk az “er” szócskát. Hogy mennyire sokrétű a használata, az jól jelzi, hogy a “Bevezetés a nyelvtudományba” (magyarán a nyelvészet alapjai) órán a tanárnő egy 157 oldalas tanulmányt mutatott nekünk, mely csak az “er” határozószóról szól. Ez egyébként azt is mutatja, hogy a holland nyelv nyelvészetileg a világ egyik legjobban leírt nyelve. Hihetetlen széleskörűen van leírva mindenféle nyelvtani, szóhasználati, szociolingvisztikai szabály a holland nyelvről, de a helyzet az, hogy annak ellenére, hogy 157 oldalas dokumentáció van az “er” határozószóról, még ez is hiányos. Ugyanis a “hoeveelheid” (mennyiség) funkciója még tisztázatlan nyelvészetileg. Ennek az a lényege, hogy az “er” szócska főnevet is helyettesít, de van arra is példa, hogy a főnévhez hasonló számnevet és a hozzá tartozó mennyiséget egységet is helyettesíti. Egy példa:
Koop je drie kilo bananen in de markt? (Veszel három kiló banánt a piacon?)
Ja, ik koop er. (Igen, veszek)
Tehát láthatjuk, hogy az “er” itt nemcsak a “bananen”-t helyettesíti, hanem a “drie kilo”-t is. És ennyivel teljes értékű választ adtunk, mert a kérdésben szereplő főnév és a hozzá tartozó számnév is igaz. Csak akkor kell kiemelni a számnevet, ha nem annyit (jelen esetben három kilót) veszek:
Ik koop er twee. (Kettőt veszek)
Szó szerinti fordításban, de mi magyarul ugye “két kilót” szópárost mondunk, de a holland nyelvben csak a számnév kerül kiemelésre, mert csak az “szorul korrekcióra”, így az er határozószó csak a mennyiségi egységet és a hozzá tartozó főnevet helyettesíti.
És hogy ez miért van, és az “er” miért nem helyettesíti a főnévhez tartozó melléknevet is, efelől még hiányosak az adatok.
De mivel az “er” határozószó használata nem életbevágó, mert mindegyik funkciójában helyettesíthető más megfelelő szóval, ezért sok külföldi nem is tanulja meg rendesen, vagy egyáltalán nem használja. Pedig azt gondolom, hogy a holland nyelvben az “er” határozószó megfelelő használatával lehet igazán felmérni a holland nyelvtudást. Mivel széleskörű a használata, ezért kijelenthető, hogy aki mindegyik használatát elsajátította, az magas szinten áll holland nyelvből, hiszen jó eséllyel a hozzá tartozó nyelvtani szabályokat is megtanulta.
Inkább kötetlenebb jellegűre terveztem ezt a cikket, nem feltétlen akartam nyelvtan órát is tartani, de hogy értsük az alapokat, mégis kellett valamennyi. Remélem ez a kis összegzés segít kicsit tisztábban látni a holland nyelv alapjainak nehézségeit, és megérteni azokat. Azt gondolom, hogy az egyik legjobb módja a nyelv tanulásának, ha folyamatosan nézünk holland nyelvű weboldalakat. Még csak nem is kell feltétlen érteni, hogy mi van írva (bár lehet a szókincsre is gyúrni ezáltal), a lényeg az, hogy egy holland szöveget nyelvtanilag elemezzünk magunkban, és holland közegben lássuk a különbséget például a “deze week” és a “dit weekend” között, és ezek, meg a fentiek alkalmazása belénk rögzüljön és természetesnek hasson. De mivel egy szövegben jó eséllyel nem szerepel az összes rendhagyó ige múlt idejű ragozása, ezért egy ilyen listát is kiragasztottam a falra, hogy ily módon is megtanuljam azokat.
